Napjaink egyik legnépszerűbb lányregényének, az „Úrilányok Erdélyben” című könyvnek szerzője, Ugron Zsolna ránézésre hétköznapi nőnek tűnik. Ki gondolná, hogy az elsőkötetes írónő néhány évvel ezelőtt sikeres budapesti életét hátrahagyva Erdélybe, egy kis székely faluba, Zabolára költözött, hogy ott férje családi örökségén, a Mikes grófok ősi birtokán kezdjen új életet? Zsolna, aki néhány évig kerületünkben élt, maga is nemesi családból származik, hiszen az Ugronok az egyik legősibb erdélyi arisztokrata családnak számítanak. Erről, és a néhány hónappal ezelőtt megjelent könyvéről beszélgettünk a Nemzetközi Könyvfesztiválon, ahol az írónő könyvét dedikálta.
Kispest.info: 11 éves voltál, amikor a szüleiddel átköltöztetek Erdélyből, Kolozsvárról Magyarországra. Rögtön Kispestre költöztetek?
UGRON ZSOLNA: Nem, mikor átjöttünk, először a 22. kerületben éltünk, aztán költöztünk át Kispestre. Itt éltem körülbelül öt évig, úgy a középiskolás éveim környékén. Bevallom, mivel nem ide jártam gimnáziumba, valójában túl sok emlékem nem maradt a kerületről.
Mennyire volt magától értetődő számodra, hogy egyszer csak mindent feladsz, amit Budapesten elértél, és visszaköltözöl Erdélybe, ahonnan származol?
UGRON ZSOLNA: Soha nem gondoltam volna, hogy újra Erdélyben fogok élni, azután, hogy gyerekként eljöttem onnan. Amikor megismertem a férjem, ő már Székelyföldön élt, Londonból költözött Zabolára, és az egykori családi birtok töredékét próbálta újra felépíteni. Az, hogy ez a közös kötelességünk, az első perctől egyértelmű volt számomra. A mai napig azt gondolom, hogy nagyon szép feladatot kaptunk. Szeretünk itt élni és dolgozni.
Már maga a neved is érdekes, ha jól tudom, családi anekdota kötődik a névválasztáshoz.
UGRON ZSOLNA: Jókai Mórnak van egy novellája, a „Hargita” és abban szerepel egy Ugron Zolna nevű lány. A regény a tatárjárás idején játszódik, és a lány egy igazi harcos székely amazon. Az én nagymamámnak, az Ugron nagymamának három fia volt, és nagyon szeretett volna egy lányt. Én lettem az első lányunokája, úgyhogy azt kérte a szüleimtől, hogy adják nekem a Zolna nevet, legyen a családunkban egy Ugron Zolna. A szüleim természetesen beleegyeztek ebbe, de valahogy a névadásnál elértették a Zolnát, és így lettem én végül Zsolna.
Hogy jött a könyvírás ötlete, mindig is szerettél volna regényt írni?
UGRON ZSOLNA: Nem, igaziból én szakácskönyvet szerettem volna írni, és azok a családi történetek, amik dőlt betűvel lettek szedve a könyvben, azok a receptekhez készültek kiegészítő anekdotaként. Aztán egyszer csak jött valaki, aki azt mondta, hogy ha írok belőle egy regényt, akkor kiadja. Végül is nem ő adta ki, hanem az Ulpius ház, de az ihlet forrása mindenképp az volt, hogy azt ígérték, kiadják, ha megírom.
A regény Anna története, aki egy szerelem hatására kiköltözik vőlegényével Erdélybe, az ősi családi birtokra. Mivel maga is erdélyi származású, döntése sok családi történetet is felszínre hoz. Az egész könyv voltaképpen egy utazás, Anna útkeresése fizikális és lelki értelemben is. A nyilvánvaló párhuzamok mellett mennyire vonatkoztathatjuk a történetet a Te életedre?
UGRON ZSOLNA: Ez nem egy önéletrajz, ez egy fikció, egy regény. De azt gondolom, hogy ez az időszak, ami az ember húszas éveinek elejétől a harmincas éveinek végéig tart, egy olyan életszakasz az életünkben, ami nagyon sokaknak útkeresés és utazás. Úgyhogy ennyiben azt gondolom, hogy könyvem általános mondanivalót, történetet is megfogalmaz, de hát nyilván velem is ez történt. A szereplők kitaláltak, és bár sok történetre, eseményre ráismerhet a környezetemet ismerő olvasótábor, valójában csak maguk a történetek azok, amik olykor valós eseményeken alapulnak.
A könyved sokáig vezette a sikerlistákat, és bár tavaly december elején jelent meg, a Bookline márciusi sikerlistáján még mindig a harmadik helyen áll. Meglepett ez a lelkes fogadtatás?
UGRON ZSOLNA: Teljesen, abszolút meglepett. Azt azért reméltem, hogy szeretni fogják az emberek. És bíztam a kiadó, a szerkesztők ízlésében is, hogy nagyon szörnyű azért csak nem lehet a regény, ha már kiadják. De ez a fogadtatás abszolút felülmúlta a várakozásaimat, a mai napig furcsa egy kicsit a felhajtás.
Tervezed a regény valamiféle folytatását?
UGRON ZSOLNA: Írom a következő regényt, de nem ezt a történetet fogom folytatni. Az új könyvem egy szerelmes regény lesz, az előzőnél még szerelmesebb...
|
RSS
