Virágvasárnap a húsvét előtti utolsó vasárnap, idén április 17-re esik. Ilyenkor arra az alkalomra emlékezik az egyház, amikor Jézus ünnepélyesen bevonult Jeruzsálembe, a nép pedig köszöntötte őt, útját befedték, vagyis felsőruháikat az útra terítették és pálmaágakat vágtak a fákról. A köszöntés a Messiás királynak szólt. Sajnos lelkesedésük rövid életű volt, hiszen néhány nap múlva Jézus elítélését követelték ugyanazok, akik korábban dicsőítették őt.
Az egyház igyekszik az esemény fölidézésével elmélyíteni azt a lelkületet, hogy Krisztusra, mint Megváltóra, Isten fiára tekintünk. Ő a világmindenség királya.
Virágvasárnap az egyház – legalábbis itt Közép-Európában – barkát szentel. Mediterrán vidéken, ahol a pálmaág könnyen beszerezhető, ott az eredeti eszközt jelenítik meg ezen a napon, tehát ott pálmát áldanak meg. Itt a megszentelt rügyező barkával körmenetet tartanak, s az ünnepi szentmise ezután veszi kezdetét. Ilyenkor a szentmisén a nagyhétre készülve elolvassák, vagy sokfelé eléneklik Jézus szenvedésének történetét, a passiót.
A magyar néphitben a virágvasárnapi barkának gyógyító, mennydörgés, villámláselhárító erőt tulajdonítottak, rontás ellen is felhasználták. Sokfelé élt az a hiedelem, hogy a szentelt barkát nem szabad bevinni a házba, mert elszaporodnak a legyek és a bolhák, a tojásból nem kel ki a csirke. A szentelt barkának az állattartásban jósló, varázsló, rontás elleni hatékonyságot tulajdonítottak. Úgy tartották, hogy ahány szem van a barkaágon, annyi kisliba lesz a tavaszon. A földműveléssel kapcsolatosan is hatékonynak tartották, a kert földjébe tűzték, hogy elűzze onnan a férgeket.
|
RSS
