Ártándon léptük át a határt, és két irodalmi helyet látogattunk meg: Érsemjént és Érmindszentet. Itt csatlakozott hozzánk idegenvezetőnk, aki egyben csíkfalvi lelkész, bemutatta Kolozsvárt , és végig velünk – mellettünk maradt. A Házsongárdi temetőben felkerestük és megkoszorúztuk Kós Károly sírját, hazagondoltunk a Kós Károly téri szobrára, és felidéztük a tavalyi Wekerle-túránkat a Kulturális örökség napja kapcsán. Késő este érkeztünk szálláshelyünkre, Vármezőre. A 2. napot Ákosfalván töltöttük, a helyi általános iskolában. A diákok együtt töltötték a délelőttöt, rendhagyó történelemórára invitáltak bennünket, közös sportprogramon vehettünk részt. Nehezen váltak el egymástól az erdélyi és a magyar diákok, a meleg vendégszeretet fogva tartott mindenkit. Fehéregyházán és Segesváron is feladatokat oldottak meg a hetedikesek, az útinaplókat folyamatosan vezették. A harmadik napon Kőrispatakra látogattunk, Farkaslakán megemlékeztünk Tamási Áronról, Korondon fazekasbemutatóra várták a kispesti csapatot, majd Szováta következett. A Medve-tó sokak számára a legnagyobb élményt jelentette. Az utolsó nap is gazdag programot kínált: Mikháza, Csíkfalva, Marosvásárhely és Nagyvárad. Este gördült be az iskola elé buszunk. Más szemléletű és érzelmű diákok tértek haza a 2000 km-es út után: ízelítőt kaptak a határon túli magyarok történelméről, mindennapjairól. Arról, hogy határon túl is értik a magyar szót, és Barátainknak szólítanak bennünket. Az értékelőórán a Power Point bemutatók is bizonyították: sokat tanultak a gyerekek az út során. Gondoltunk az ittmaradókra is: ákosfalvi illatos kenyeret és zsenge kibédi hagymát hoztunk el Erdély legmélyéről, a Nyárád mentéről.
Írta: Röhrig Éva, a Bolyai János Ált.Isk. igazgatója
|
RSS
