A stand up műfajban ismert meg az ország, de ezenkívül mással is foglalkozol.
K. A.: Most három dolgot csinálok egyszerre, az egyik az újságírás, két tévéműsor készítésébe segítek be, az MTV-n futó Mindenből egy van, illetve a Szájhősök című sorozatba, mindemellett pedig fellépek a stand up-pal is. Furcsa módon ez adott arcot nekem, a legtöbben emiatt ismernek. Sosem volt bennem olyan vágy, hogy megmutassam magam, talán csak írás szinten, de korábban ezt is álnéven tettem.
Igaz, hogy a férjed nevezett be a stand up tehetségkutató műsorba?
K. A.: Igaz. Láttam én is a tévében többször ilyen fellépéseket, és mindig mondtam, hogy ennyire én is tudok vicces lenni. Persze én a korcsolyázókat látva is azt mondom, hogy négy év gyakorlás után én nem esnék el a versenyen úgy, mint ők. Talán túl gyakran hangoztattam ezt, mindenesetre a férjem benevezett a versenyre, és véletlenül épp rá is értünk, amikor volt. A fellépés nagyon kínosan sikerült, nem úgy jöttem el, hogy jaj, de jó volt, végül úgy látszik, mégis megtetszettem nekik. Így lettem stand up-os. Egyébként hamar születtek a lányaim, így is terveztem, mert író akartam lenni, és úgy éreztem, ha csak 35 évesen szülök, akkor 40 éves kor körül lehet, hogy már késő íróvá válni. Újságírásból azonban nem lehet megélni, pedig én is kopogtattam mindenhová, kuncsorogtam, hogy bármiről írok szívesen, akár a bolhás kutyákról is! Bezzeg a stand up-os fellépések után fordult a kocka, már nem írták át négyszer a cikkeimet, csak hogy véletlenül se legyen egyedi, most direkt azért fizetnek, hogy az egyedi stílusomban írjak. Ráadásul egyik hónapról a másikra sokkal több pénzt is kaptam értük, pedig nem írok semmivel sem jobban, mint korábban. Furcsa az élet.
Természetesen jön belőled, hogy az életedről mesélsz, azért, hogy ezen mások nevessenek?
K. A.: Szerintem akinek ez természetes, annak valami baj van a fejével. Én mindig nagyon izgulok, egészen az első nevetésig. Ha a közönség szereti, akkor élvezem, ha nem szereti, akkor kínlódom, mint mindenki. Talán az én utam egyébként kicsit rögösebb. Sokszor érzem a nézőkön és a kollégákon is, hogy furcsa egy nő ebben a szakmában. Persze sok tanácsot is kapok, mindenki egy picit a saját nőideálját látná bennem, az egyik azt mondja, hogy ilyen poént én nem engedhetek meg, a másik szerint sokkal keményebben kell nőként bizonyos témákról beszélnem. Hiába mondom, hogy nem tudjátok, hogyan kell nőként elmesélni. Sokszor a közönség sem tudja, de a közönség alakul. Amit eleinte nem viseltek el és azonnal megfagytak, azt ma már elviselik, sőt, nevetnek is rajta. A természetesség ebben a műfajban nagyon furcsa. Amikor úgy indulsz el otthonról, hogy szépítkezés alatt a fürdőszobaajtón dübörög a két gyerek, hogy nekik pisilni kell, és be is pisilnek, hiába tudod, hogy igazából nem kell nekik, vagy eldugják a cipődet, akkor utána egy óra múlva nehéz vidámnak lenni a színpadon. Pedig ott azt kell mutatnod, hogy olyan elképesztő hangulatban vagy, amilyen a világon nincs.
A legtöbb ihletet a családodból meríted. Első a család?
K. A.: Furcsa lenne, ha egy nő azt mondaná, neki nem első a család. Mondjuk néha szívesen eltolnám a tizedik helyre is akár, de a család egy erőszakos szervezetként az emberre tapad, nincs sok választásod. Azért beszélek sokat a családról, mert egyrészt az élményeim jelentős része onnan fakad, másrészt ez az a téma, amit nőként egészen másképp látok mint a férfiak. Úgyhogy nekem ez egy jó terep. A gyerekeim óvodások, sok témát szolgáltatnak. Mikor közeledett az óvoda ideje, azt szerettük volna, ha Wekerlén találunk nekik helyet, úgyhogy autóba ültünk és végigjártuk a telepet. Az egyik utcában megtetszett egy óvoda, felhívtuk, van-e hely? Lett, úgyhogy a lányok nagyon jól érzik ott magukat.
Szép család, jó munka. Elégedett vagy az életeddel?
K. A.: A teljességnek pillanatai vannak. Amikor egy sikeres hakni után hazafelé utazok vidékről, a zene visít az autóban, akkor van egy fél óra, mikor úgy érzem, minden teljes. Aztán hazaérek, és mondjuk otthon történik valami, amitől hirtelen már nem teljes, vagy éppen még teljesebb.
Mindezek pillanatok, amiket meg kell tudni élni.
Névjegy:
Kormos Anett
újságíró, magyar stand-up comedy első női képviselője.
1981-ben született
Férjezett, két kislány édesanyja
Fénykép:www.showder.hu
|
RSS
