Minden nap a 42-es villamossal járok dolgozni, ami sajnos nagyon ritkán közlekedik, amikor este hazaindulok a munkából, akkor már csak negyed óránként. Ezért is bosszant fel különösen, amikor azt érzem, egyes villamosvezetők direkt becsukják az orrom előtt (vagy ha én még éppen felugrom, akkor a mögöttem szaladók előtt) az ajtókat. Tudom, hogy fontos a menetrend, de amikor este 7-8 óra körül egy-egy metróval nagy tömegben érkeznek az emberek, akkor azt a fél percet igazán ki lehetne várni.
Múltkor azonban pozitívan csalódtam. A villamosvezető egy fiatalember volt, s az út végére (a végállomásig utazom), az lett az érzésem, hogy kifejezetten figyel arra, nem szalad-e valaki a megállóba a szerelvény után. Három megállóban is bevártunk egy-két embert, akik szerintem szintén meglepődtek, mert hálálkodva köszönték meg a vezetőnek a türelmet.
Apróság, de mégis jól esik. Lehetne mindig így, nem?
Név és cím a szerkesztőségben
|
RSS
