A lakásodban fogadtál, gondolom nem itt lehet megvásárolni a termékeket…
Két piacon, a Wekerlei Kispiacon – kifejezetten a csütörtök délutáni termelői piacon -, valamint a József Attila lakótelep termelői piacán is kaphatóak a termékeink, szombat délelőttönként. De szállítunk több boltba is, megrendelésre.
Honnan jött az ötlet?
Én mindig főztem be, saját részre és a családnak is készítettem lekvárokat. Amikor a gyerekek megszülettek, minden évben csináltam pár üveg szörpöt is, hiszen a gyerekek nyáron nem szeretnek inni, pláne sima vizet. Bodzaszörppel kezdtünk. Aztán szépen lassan azt vettük észre, hogy mindenki örül, amikor lekvárt kap tőlük ajándékba, vagy amikor vendégségbe jöttek hozzánk és megkóstolták. Mivel négy gyerekünk van, felmerült a kérdés, hogy mi lesz, a családdal, ha visszamegyek dolgozni, hiszen ennyi gyerek mellett komoly logisztikai kihívást jelent minden nap. Tudtam, hogy nem fogok visszamenni a munkahelyemre, ahonnan eljöttem szülni. Egy ideig úgy gondoltam, hogy miután van tanári végzettségem, elmegyek tanítani, de az sem tűnt jó megoldásnak. Amikor a legkisebb fiunk egy éves volt, azaz hat éve, akkor pattant ki az ötlet a fejemből, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Akkoriban már kétlaki életet éltünk, megvolt Csajágon is a házunk.
Magda mindig izgalommal várja, amikor egy új gyümölcs érik Csajágon a kertben
Vidéken azért egészen más hagyománya van a befőzésnek, mint Budapesten, nem?
Igen. Ott mindenki kóstoltat a szomszéddal, cseréli a lekvárt és a savanyúságot, és persze a recepteket is.
Hogyan alakult ki a portfólió?
Az első évben csak próbálgattuk, hogy milyen a kereslet. Nekünk a szörp például csak melléktermék volt, a lekvár volt a fő vonal. De már az első hónapokban sokkal jobban keresték a szörpöt. Akkor kezdtünk el azon gondolkodni, hogy miből lehet még szörpöt készíteni. Csináltunk bodzabogyóból, csipkéből, kökényből – imádták. A következő évben már tudatosan készültünk rá. Hozzá kell tennem, hogy amikor belevágtunk, már az elején fákat telepítettünk, és nem csak Csajágon. A férjemnek van egy gyümölcsöse Biatorbágyon is. Tudtuk, hogy ha valaki Magyarországon lekvárral szeretne foglalkozni, akkor kajszi kell. Így barackfákat is ültettünk. A másik sikertermékünk az eper, amivel még nem vagyunk 100 százalékosan elégedettek. Mármint a termesztésével, ezen még dolgozunk.
Honnan ez a tudatosság?
A férjem üzleti elemző. Én mindent összeírok egy füzetbe, ő pedig mindent kiszámol. Ezért vagyunk mi még ennyi idő után is életben, mert nem a vakvilágba dolgozunk. Én óvatos duhaj vagyok, Zsolt pedig mindent kiszámol. Így tudjuk, hogy mivel lehet mondjuk volument növelni, és mivel nem. A málnából például nem lehet ezer litereket előállítani.
Ezek szerint tervezitek már a növekedést, bővítést?
Azt azért látjuk, hogy a gyerekeknek fel kell nőniük ahhoz, hogy volument növelhessünk. Kistermelőként, azokkal a kézi módszerekkel – még úgy is, hogy a férjem folyamatosan kitalál újabb dolgokat, hogy megkönnyítse és felgyorsítsa a munkafolyamatokat – nehezebb, és megvannak a maga határai. A mi erőnknek és a mennyiségnek is. Látok olyan cégeket, akik volument növeltek és beáldozták azokat a kistermelői értékeket, ami miatt az emberek ezeket a termékeket keresik. Például, hogy csak gyümölcsből van az a lekvár vagy a szörp, és nincsenek adalékanyagok benne. Ez csak a mi volumenünkben tartható fenn.
A család. A négy gyermek is besegít Magdáéknak a kerti munkákba
Melyik az év legnehezebb időszaka?
A május és az augusztus. Májusban a bodza és az akác, augusztusban pedig a paradicsom érik. A bodzát és az akácot például nem lehet eltenni, akkor kell vele dolgozni, amikor virágzik. Ez a tavasz például szörnyű volt, ami az időjárást illeti, mert a melegben egyszerre virágzott minden. Én pedig egyfolytában a konyhában álltam és kevergettem, főztem. A gyerekek a sajtos tésztán kívül akkor láttak meleg ételt, amikor a férjem készített nekik. És ez elég megterhelő, mert számomra a család az első, én soha nem helyezem a Pocsai Portát a család elé, hiszen most kell velük lennem.
Azért ez így nagyon kemény munka…
Igen, ezt csak úgy lehet csinálni, ha az ember szereti. A férjem, aki egy irodában ül egész héten, pénteken reggel már felszabadult, mosolyog, mert tudja, hogy megyünk vidékre, a szabadba. Egyébként két részletben utazunk, a férjem a gyerekekkel pénteken, én szombaton a piac után megyek utánuk. És én is szívesen megyek. Nem mondom, hogy a bodza szezon végén még akarok bodzát látni (nevet). De az is biztos, hogy ha van egy új növény, amit fel kell dolgozni, akkor én is izgatottan várom.
A paradicsom a Pocsai Porta egyik legfontosabb alapanyaga, ebből készült az ízletes paradicsomlé
Melyik a legkülönlegesebb terméketek?
Én inkább azt mondom, hogy nem egy különleges termékünk van, hanem mi igyekszünk sok mindennel foglalkozni. Nagy szerelmeim a gyógynövények, ebből írtam a diplomamunkámat is. A citromfűből, a mentából vagy a levendulából készült szörpjeinknek nagyon nagy sikere van. Idén pedig felturbóztuk a gyógynövény állományunkat is. Izgalmas keresgélni, hogy melyiknek milyen illóolajtartalma van, melyiket hogyan kell termeszteni és feldolgozni. Én ezt nagyon szeretem.
Jól láttam, hogy vannak cukormentes termékek is?
Igen, amikor kiderült, hogy inzulirezisztens vagyok, elkezdtem készíteni cukormentes szörp alapokat. Bár én általában csak vizet iszom, maximum nyáron teszek a vízbe egy kis szörp alapot. Ma már negyadannyival készülnek a diétás termékek, kivéve a szilva lekvárt, mert abban csak a szilva van, és hagyományos, fatüzelésű üstben főzzük, egész nap kevergetve. Azt hiszem ennek köszönhető az a különleges ízvilága, amit annyira szeretnek.
Fotók: Facebook/Pocsai Porta
|
RSS
