– Emlékszik még erre az első önálló estjére?
– 1965-ben volt az Egyetemi Színpadon, “Emlékszem még a nagymamára” címmel. Egy kis részletet adtam elő J. K. J. Három Ember kerékpáron c. művéből. Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor eljutottam ahhoz a mondathoz, hogy “ A német ember szereti a természetet”. Mivel eléggé rossz a légzéstechnikám, elfogyott a levegőm és tartom egy pillanatnyi szünetet, majd folytattam: “rendezni”. Ez volt a legelső nevetés, de én teljesen komoly maradtam. Utána már tudtam ilyeneket írni, hogy: “a nagymamám urasági cseléd volt… Nálunk”.
– Hogyan éli meg a közönség reakcióját? Élvezi?
– Én inkább élveztetek. Az sajnos kevés, hogy mi jól érezzük magunkat a színpadon. Az igazán nagy tudomány, ha az emberekben egyéniséget és bizsergést váltasz ki, szabadítasz fel. Naponta többször imádkozom az Úristenhez, hogy adjon erőt ahhoz, hogy teljességében be tudjam engedni Őt a szívembe. Azt érzem, hogy ha Isten teljes egészében a szívemben lenne, akkor talán még ennél is többre lennék képes.
– Szakmáján belül mindent elért amit csak lehet. Mire vágyik még?
– Mindent? Azért ez egy kicsit túlzás. Szeretném, ha az újabb generációkat is meg tudnám nyerni magamnak. Sokuknak fontos az, hogy milyen a hajuk vagy a ruhájuk, de szerintem ez nem számít. Mindenkinek van egy jobbik énje is, és különben is szép az élet, mindennek ellenére!
Kérem tekintse meg galériánkat Sándor György Kispesti előadásáról
A rendezvény a Szerencsejáték Service Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság támogatásával valósult meg.
| 
RSS
