Terror a Gyöngykagyló Óvodában

Szekrénybe zárás és székhez kötözés. Csak két sokkoló „nevelési” módszer, melyet a Gyöngykagyló óvoda egyik alkalmazottja használt a csoportjában lévő gyerekek fenyítésére. Az esetre az egyik anyuka lett figyelmes, gyermeke szokatlan játszási szokásai alapján. Történt ugyanis, hogy  a gyerek otthon úgy játszott „óvodásat”, hogy az édesanyját a székhez kötözte.

A neve elhallgatását kérő szülő rögtön felkereste az MNO munkatárást. Elmondása alapján az óvónő azzal fenyegette a kicsiket, hogy ha bármit is elmondanak abból, ami a csoportban történik, akkor elmennek értük a „gonosz emberek”, és soha többé nem láthatják a szüleiket. Elpanaszolta, hogy a kisfia állítása szerint őt és egy barátját az óvónő többször is szekrénybe zárta, mert „rosszak voltak”. A meghökkentő nevelési eszközök között állítólag olyanok is szerepeltek, mint a szekrénybe zárás, továbbá a gyerek szájának szalaggal való leragasztása. Az óvodapedagógust azóta eltávolították a helyéről, az intézményvezető megfogalmazása szerint: a nem megfelelő nevelési elvek miatt.

Gajda furcsa állásfoglalása

A MNO megkereste az óvoda vezetőjét, aki a kerület polgármestere nélkül nem adhatott válaszokat a kérdésekre. Gajda Péter először egy kemény levélben a következőket reagálta: „ …polgármesterként és óvodás korú gyermek édesapjaként is elítélek minden olyan nevelési módszert, amely károsítja, veszélyezteti gyermekeink testi-lelki fejlődését. Természetesen alapos vizsgálatot fogok kérni a polgármesteri hivatal Humánszolgáltatási Irodájától.” 

Pár nappal később viszont a baloldali polgármesterben már kevésbé munkálkodhattak az atyai ösztöntök, ugyanis egy sokkal nyugodtabb és védelmezőbb nyilatkozatot adott ki:  „…a vezető asszony a jogszabálynak megfelelően járt el. Megtette az azonnali lépéseket a bizonyíthatóan szándékosan elkövetett kötelezettségszegéssel szemben. A megkérdezett szülők és pedagógusok is arról számoltak be, hogy a pedagógus munkájával kapcsolatban senki nem tett negatív jelzést a vezető felé. A vezető asszony sem tapasztalt agresszióra utaló jeleket a mindennapokban.”