A varrógépet abban az Európában tervezték, melynek ma már mi is szerves része vagyunk. A 19. század eleji (pl. Balthasar Krems 1810) európai próbálkozások után Amerikában Elias Howe találmánya nyomán megteremtették a tömeggyártás alapjait (pl. Singer 1851), hogy azután ez a gép újra feltűnjön Európában, immár technologizálva, importként, licenc gyártásként vagy klónként, majd önálló konstrukcióként. Olyan gép született, mely alapjaiban változtatta meg a 19. század második felének háztartásait és gépesítette az ipari konfekciógyártást.
A varrógépet 1854-ben Angliában a Household Words még úgy definiálja, hogy: „a vas varrónő egy lapos, fém külsejű eszköz,…”, Magyarországon csak „varró gépely”-ként emlegetik. Otthoni szerepéről pedig azt írják: „A géppel varrás, dacára hogy szegényesen fizetik, régóta rabszolgamunka, melyhez az asszonyok akkor fordulnak, amikor az őket védelmező erős kar hirtelen megszűnt létezni. Könnyen megtanulható és bőségesen rendelkezésre álló munka.”
Az egyre inkább nélkülözhetetlenné váló eszközre szükség volt útközben is, így megalkották a kisebb léptékű úti varrógépeket. A furcsa küllemű, olcsó gépek néha alig hasonlítottak a gép már megszokott formájára. A varrógép népszerűségét, az elterjedés dinamikáját talán csak a mobiltelefonok világához lehet mérni.
A gyermek is igényelte, bár a játék varrógép kialakulása inkább a játékhoz kötődik, mintsem a konkrét használathoz. Feladata többek között az is, hogy a szülő féltve őrzött gépétől a kíváncsi gyerek tekintetét, cselekedni vágyó közeledését elterelendő, neki is ugyanazt az eszközt adja kézbe, csak léptékében hozzá illő formában.
A játék varrógép egész szerkezete, mérete olyan, hogy a gyerek ne tudjon kárt tenni saját magában. Ugyanakkor a funkció megléte miatt alkalmas arra is, hogy megtanulhassa a gépet kezelni, egyszerűbb dolgokat megvarrhasson.
Az első játékvarrógép-konstrukcióra vonatkozó szabadalmat a francia Laurent Marie Renée PEAN kapta Párizsban 1864. június 16-án. Azóta különösen Európában több száz konstrukció született és sok cég megpróbálkozott gyártásával. Vannak gyűjtők, akik csak a német „Müller”-eket, míg mások „Casige”-t (Carl Siebert Gevelsberg) gyűjtenek. Az igazán ritka darabok azonban a kis számban gyártott, vagy egyedi konstrukciók.
A kisméretű varrógép nem mindig játékszer. Utóbbira példa a Moldacot vagy Tabitha varrógép, mely valóban nagyon kicsi, de céljukat illetően egyértelműen felnőtt faladatokra szánták őket, az úti varrógép kategóriát képezték.
A 19. század apró és nagy gépei nemcsak mechanizmusok, hanem egyben dísztárgyak is. A gépfej- és állvány öntvények változatos formái, a felületek gazdag díszítései, gyöngyház berakásai, aranyozásai mint a kor kifinomult ízlésvilágát tükrözik.
A háztartásoknak szánt varrógépekből a 19-20. század fordulóján Magyarországon 441.000 darab működött, míg a világon ekkor már évente 6-8 millió darabot gyártottak. Magyarországon az évente gyártott csúcsmennyiség 55.000 db volt, míg pl. az oroszországi Podolszkban 1914-ben 900.000 darabot készítettek egyetlen évben. A hihetetlen mennyiségek ellenére száz év elmúltával egyes típusokból csak néhány darab kerülhetett Múzeumokba, gyűjteményekbe. Ezekből láthatnak egy csokorral Tóth György magángyűjtő kollekciójából.
Forrás: Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény
|
RSS
