Tordai László, a XIX. kerületi Hivatásos Tűzoltóság vezetője rendkívül büszke arra, hogy két művész is van a csapatban. Ő maga is művészetkedvelő, eredetileg szobrásznak készült – tervei szerint a már összegyűjtött különleges faanyagokból nyugdíjas korában faragni fog -, a felesége pedig operaénekesnő. A parancsnok lapunknak elárulta: régóta tervezi, hogy a hivatásos állomány munkáiból készült vándorkiállítást fogadja a kerületben, de sajnos erre már nincs kapacitásuk. Így különösen örül, hogy a kollégák munkáit bemutathatják május 17-én a Kispesti Kaszinóban, a Kispesti Társaskör szervezésében megtartott „Tűzről pattant festmények” című kiállítás keretén belül.
Jambrik Rudolf tűzoltó ezredes, a Dél-Pesti Katasztrófavédelmi Kirendeltségvezetője 1976 óta tűzoltó, de már gyermekkorában érdekelte a művészet.
- 6 éves lehettem, amikor folyamatosan elszöktem otthonról valamelyik múzeumba. Gyermekként mindig sikerült valakihez csapódva bejutnom. Ez amolyan kis zsiványság volt a részemről. A kedvencem a Nemzeti Múzeum volt, egészen pontosan Barabás Miklós a Lánchíd alapkőletétele című képe. Innen indult a művészet iránti szeretetem – kezdte a történetét az ezredes, aki azt is elárulta, hogy az iskolában nem rajongott a rajz oktatásért, mert Margit néni nem volt valami jó rajztanár. Mindig csak kancsókat, csendéletet rajzoltak, ugyanúgy. Holott ő másként szerette volna látni a dolgokat.- Már gimnazista voltam, amikor művészettörténet óránk volt. Élvezettel hallgattam, de csak megfigyelő voltam, sosem próbáltam rajzolni, vagy akár festeni. Hosszú ideig csak festők albumait vásároltam és nézegettem őket. Majd a testvérem egyszer meglepett egy vidéki asztalos mester által készített művészi festőállvánnyal. Gyönyörű volt. De csupán képtartóként használtam – tette hozzá az ezredes, aki a fővárosban számos katasztrófahelyzetben látott el irányítói, háttérparancsnoki, tűzoltási csoportvezetői feladatokat. Külföldön részt vett földrengések sújtotta térségekben, mint Törökországban és Indiában túlélők utáni kutatásokban. Ukrajnában a légimentő-csoport vezetőjeként egy árvíz során, több mint tíz ember életét mentették meg. Görögországban pedig részt vett erdőtűz oltásában is. 2006 és 2011 között a Magyarországi Mentőcsoportok Szövetségének megválasztott alelnöke, majd elnöke. 2009-től a Repülőtéri Katasztrófavédelmi Igazgatóság vezetője, 2012 januárjától pedig a Dél-Pesti Katasztrófavédelmi Kirendeltség, a legnagyobb kirendeltség vezetője. Hozzá tartozik a XVII.-XVIII.-XIX.-XX.-XXIII. kerület, és a repülőtér is.
Az áttörés 2003-ban volt, amikor már nem csupán nézte a képeket, hanem ecsetet is ragadott a sok munka, a 24-48 órás beosztás mellett,szabadidejében. Egy olyan művészetkedvelőről beszélünk, aki nemcsak vonzalmat érez az alkotás iránt, hanem örömmel éli át a festészet adta pillanatokat. Volt, hogy annyira belemélyedt, hogy nem érzékelte az időt. A családja is örül ennek a hobbinak, hiszen tudják: addig is biztonságban van a családfő. Ők ugyanis pontosan ismerik azokat a veszélyhelyzeteket, amelyeket nap, mint nap átélnek a tűzoltók. Jambrik Rudolf két lánya, két veje is tűzoltó, de mindkét unokája is szereti a tűzoltókat. - Először önarcképet, majd portrékat, és a pályám közben ért élményeket festettem meg. Persze időközben sok képet el is ajándékoztam.
A 63 éves tűzoltó ezredesnek még számos terve, célja van, amelyeket szeretne megvalósítani. Bár véleménye szerint az idő szorítja, hiszen egy év múlva nyugdíjba megy, de készül rá és tervezgeti, hogy mit kezd majd a hirtelen rászakadt szabadidővel: úszni és festeni fog.
Arra a kérdésre, hogy volt-e már kiállítása, csak annyit mondott, hogy egyelőre ő még úgy tekint a galériákra, hogy melyik tudna tovább égni. Ez szakmai ártalom.
Tekintse meg galériánkat!
Jambrik Rudolf, tűzotó ezredes és Nagy Tamás tűzoltók munkái
Nagy Tamás, a XIX. kerületi kirendeltség másik művésze egyfajta terápiaként is használja a művészetet: kifesti magából az átélt tűzeseteket.
- Sokszor megmaradnak bennem képek. Azok a pillanatokat, amikor láttam a tüzet, a károkat, a történteket. Ilyenkor joggal gondolhatja bárki, hogy jobb elfelejteni, túllépni a dolgokon. Holott épp ellenkezőleg! Úgy érzem, hogyha szavakkal már nem vagyok képes kimondani, vagy épp kibeszélni magamból, akkor jön az ecset segítségül. Kifestem magamból – mondta el lapunknak Nagy Tamás, akinek művészet iránti szeretete szintén kisgyermekkorából ered. Már akkor szeretett rajzolni. Leginkább temperával alkotott, kézügyességét pedig édesapjától örökölte. 20 évesen már olajjal dolgozott, a tudását folyamatosan fejlesztette, és fejleszti mind a mai napig. Nagy Tamás idén lesz 42 éves. Két gyermeke van, egy 11 éves fiú és egy 13 éves lány. - Fogékony vagyok a szépre. Valahogy mindig mindenben megpróbálom észrevenni. Éppen ezért sokszor fényképezek és festek is. Persze igazából csakis hobbi szinten, hiszen a munkám teljes embert kíván. Nemegyszer még az is előfordul, hogy megrendeléseket kapok, aminek nagyon örülök.
Nagy Tamásnak a munka mellett csakis akkor jut ideje a festésre, amikor szabadnapos, viszont akkor a pihenőidőt festésre váltja. Mert nyugalom és idő kell az alkotáshoz. De a családja is örül neki, sőt, kislánya is rajzol, Tamás pedig úgy tervezi, hogy nyugdíjas éveiben sokat fest majd, hiszen kikapcsolja és örömmel tölti el. S hogy a kollégák mit szóltak hozzá?
- Amikor ’98-ban megmutattam a művet, csak ennyit mondtak, mosolyogva: De szép a keret!
|
RSS
