Hangolódjunk rá és érezzük át a harmadik legnagyobb keresztény/keresztyén ünnep lelki mondanivalóját Harkai Ferenc, a Kispest-Központi Református Egyházközség lelkipásztorának ünnepi gondolataival:

„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (Apostolok cselekedetei: 2, 1-4)

 

A fenti bibliai idézet nagyon röviden tudósít arról, hogyan kezdődik az ünnep ami Húsvét után 50 nappal kezdődik és a három nagy sátoros ünnep egyike: Pünkösd.

 

Ebben az évben különös visszaemlékezni arra, hogy amikor a Szentlélek kitöltetik, akkor egy olyan ünnep volt, amire a világ minden részéről érkeztek zsidó származású és izraelita hívő emberek Jeruzsálembe. Ma sehová nem tudunk utazni. Most kezdenek határok újra megnyílni. Viszont az kérdés, hogy mi az ünnep miatt elmegyünk e a gyülekezeti közösségekbe: templomainkba, imaházainkba, hogy találkozzunk azzal az Úrral, aki eddig ebben a járványban is megtartotta életünket?

 

Ma amikor a templomokba sem tudunk annyian bemenni a korlátozások miatt egy új értelmet nyer ez az ige, amivel a fent már idézett szakasz folytatódik: „Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.” (ApCsel: 2, 5-6).

 

Isten ma is azt akarja, hogy mindenkihez eljusson az, amit Ő üzen! Lehet, hogy a templomba, imaházba nem tudunk elmenni, de ma azt is megtehetjük, hogy az internet lehetőségét kihasználva követjük azt közvetítést, ahol ma is ugyanaz az örömhír kell, hogy megszólaljon, mint az első Pünkösdkor: Isten Jézus Krisztusért, aki Nagypénteken meghalt a golgotai kereszten, megbocsátotta bűneiket! Új élet kezdődhet az Istennel való közösségben! Ezt ma is érthető nyelven mondja nekünk! Ezen lehet nevetnünk is, de ha követjük azt, aki hív minket: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek” (Máté: 11, 28), akkor ma is meg fogjuk tapasztalni Isten szeretetét.

 

Lehet, hogy mi sok helyre még mindig nem tudunk elmenni. Lehet, hogy sok feszültség van bennünk, de Isten ma is szeret minket! Ezért hív, hogy Jézus követve éljünk közösségben!

 

Pünkösd ünnepén megalakult az első keresztyén/ keresztény gyülekezet, akik együtt voltak. Ha majd elmúlt ez a járvány, menjünk el mi is az egyházi közösségeinkbe és örüljünk annak, hogy Isten kegyelméből egy nyelvet beszélünk!

 

Harkai Ferenc

lelkipásztor

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

You May Also Like

A rendvédelmi szervek dolgozóit tüntette ki nemrég az önkormányzat

Az év rendőre Lakatos János rendőr zászlós, az év tűzoltója Soltész Péter…

Akikre büszkék lehetünk

Ünnepélyes keretek között, összesen 72-en vehették át elismeréseiket két egymást követő napon a Kispest önálló településsé válásának 150. évfordulója alkalmából tartott képviselő-testületi üléseken. A 2020-as és 2021-es esztendő kitüntető címeit a KMO-ban adták át azoknak, akik kiemelkedő munkásságukkal öregbítették Kispest hírnevét, illetve végezték vagy végzik munkájukat a kerületért, a kerületiekért. Mint az lenni szokott, az ünnepségen díszpolgárokat is avattak – összesen 6-an kapták meg a címet.

A Száguldó Őrnagyra, Puskás Öcsire emlékeztek halálának évfordulóján Kispesten

Tarjányi András, a kispestiek cipésze@0

Bizonyára nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Tarjányi András cipészt nem csupán Wekerlén, de egész Kispesten ismerik. Ő ugyanis tősgyökeres wekerlei, ráadásul 1992 óta javítja a kerületiek cipőit, táskáit és ápolja a lelküket. Véleménye szerint ugyanis egy jó cipész egy kicsit pszichológus is. Erről mi is megbizonyosodtunk, amikor nála jártunk…