Felsorolni is nehéz mennyi mindennel foglalkozik, milyen sokrétű munkát végez Dr. Kokas Péter, aki már több mint 40 éve él Kispesten családjával. A hetvenes években költöztek Budáról Kispestre, ami akkor nagy változás volt a család életében, de a kerület infrastruktúrája, nyugodtsága, jó elhelyezkedése, közlekedése miatt az évek során nagyon megszerették ezt a környéket.
–Nemrég a Magyar Sport Napja alkalmából Esterházy Miksa díjjal tüntette ki Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere a sport népszerűsítésében végzett kiemelkedő munkájáért. Mindig fontos szerepet töltött be az életében a sport?
–Igen. 1961-ben kezdtem evezni, de előtte teniszeztem és vívtam is, ám végül az evezés szerelmese lettem. 1965-ben benne voltam az evező válogatottban és az 1972-es Müncheni olimpián a magyar olimpiai csapat nyolcas tagja voltam, ahol kisdöntőt is nyertünk, összességében hetedikek lettünk. Ezen kívül több helyezést, érmet, pontot is elértem más versenyeken. 1973-ban hagytam abba az evezést, 1999-ben már a Magyar Evezős Szövetségben folytattam a munkámat, 2000-óta pedig a Nemzetközi Evezős Szövetség (FISA) Orvos Bizottságában dolgozom. Az Athéni Olimpia után a Magyar Olimpiai Bizottság Orvos Bizottságának tagja, később pedig alelnöke lettem. A hazai és a külföldi szakmai munkám, sportszervezésem elismeréséül kaptam meg idén májusban az Esterházy Miksa díjat, ami az egyik legmagasabb elismerés.
–A családban más is követte Önt az evezésben?
–Igen, a családban a két nagyfiam és a lányom is evezett jó eredményekkel. Végül a legnagyobbik fiam Gergő, aki a Ferencvárosi Evezős Club versenyzője volt válogatott lett, majd egypárevezősben az 1999-es világbajnokságon a kanadai St. Catharines-ben bronzérmet is szerzett később számos további Világkupa érmet. Azért is volt nagy öröm, hogy Gergő dobogóra állhatott, mert harminc évet vártunk rá, hogy magyar evezős egypárevezősben érmet szerezzen. Ezt követően Gergőt is beválasztották a Nemzetközi Evezős Szövetség Versenyzői Bizottságába, és meglepetésünkre nagy ünnepséggel vártak minket, mivel az 1893-ban alakult Nemzetközi Evezős Szövetség történetében mi voltunk az elsők, hogy apa és fia együtt voltak egymástól függetlenül megválasztva egy-egy bizottságnak a tagjává.
Gergő már a munkájának és a családjának szenteli az életét, emellett a Ferencvárosi Evezős Club (FEC) tagja, ahol közös erővel próbáljuk a gyerekeket a számítógép elől a víz felé csábítani. Szeptembertől például a kispesti iskolákkal fogunk egyeztetni arról, hogy a 10-12 éves diákok evezni járjanak a FEC-be.
–Hogyan látja a jelenlegi evezős mezőnyt?
–A háború előtt rettenetesen eredményes volt Magyarország az evezésben, de pillanatnyilag nem vagyunk annyira eredményesek, mint a kajak- kenu. Ez azért van, mert nagy a különbség a két sportág között és nagyon erős a nemzetközi mezőny, a lemaradásokat pedig nehéz behozni, mivel az ötvenes évek előtt a vívás, lovaglás, evezés nem számítottak preferált sportágaknak. Azonban pár éve a kormány úgy határozott, hogy 16 sportágat kiemelten támogat, melyek között az evezés is szerepel, hiszen ez a sport a teljes testet átmozgatja, így rendkívül jó hatással van a szervezetre. Örömmel látom, hogy a kormány lépéseket tesz annak érdekében, hogy az oktatásba is visszavezesse a sportot, bár ezen a téren még csak gyerekcipőben járunk.
|
RSS
