A II. világháborút követő kommunista megtorlás áldozatainak száma közel 20 millióra tehető, akiknek nagy hányada azokban a kényszermunkatáborokban halt szörnyet, ahová a kommunista politika bel- és külföldi ellenzőit, hadifoglyokat, és egyéb ürüggyel, vagy véletlenszerűen kiválasztott polgári lakosokat hurcoltak. Sajnos csak keveseknek adatott meg, hogy visszatérhessenek szeretteik közé. A kispesti Fóris Kálmán azon szerencsések közé tartozott, aki hazatérhetett.
Fóris Kálmán mindössze 20 éves volt, amikor a parancsnak engedelmeskedve jelentkezett, és málenkij robot-ra hurcolták kárpátaljai szülőfalujából, Tiszabökényből. Megjárta a szolyvai, a szanoki és a sztarijszambori hírhedt szovjet haláltáborokat. Másfél év múlva tért haza. Azt, hogy a táborokból nem szállították tovább Szibériába, csak a szerencsének köszönheti: nem egyszer fordult elő, hogy az előtte lévő sorokban állókkal megtelt a vagon. Éhezett, voltak napok, amikor több tíz kilométert gyalogolt a fagyban, eledelük mindössze néhány fej fokhagyma és hó volt. Látta nem egy társát meghalni, volt, aki a kezei között hagyta el a földi világot. Látta, ahogy az embertelen körülmények hatására százszámra pusztulnak el az emberek a haláltáborban, testüket pedig halomban, jelöletlen sírokba hordják. Mint mondta, mindig is a hit tartotta életben, mindenkiben igyekezett tartani a lelket, mindenkinek sulykolta: hazamegyünk! Így is lett, de tény, hogy az azt követő években, évtizedekben sem volt sok köszönet. Az egykori nemesi család, amelynek korábban 65 hold földje, saját gazdasága, lovai voltak, nincstelenné lett. A kolhozosítás nevében elvettek tőlük mindent a kommunisták, semmijük sem maradt. Mint mondta, hazatérésekor édesanyja a szomszédtól kért egy marék kukoricalisztet, abból főztek levest. De a kegyetlen sors szerencsére nem törte meg.
A hetvenes években költözött feleségével Kispestre, abba a felső-kispesti családi házba, ahol ma is él. Mint arról korábban lapunknak is mesélt, a Kispest-Központi Református Egyházközség presbitereként „sokat harcolt az elvtársakkal az egyháztól elkommunizált ingatlan visszaszerzéséért”.
Fóris Kálmán a mai napig aktív szereplője a városrész közösségi életének. Saját készítésű bora a Kispesti Társaskör – amelynek ő az egyik alapítója - rendezvényeinek elmaradhatatlan kísérője. Fóris Kálmán ott volt egyebek mellett a civil szervezet által 2017-ben állított Málenkij-robot emlékmű avatásán a Templom téren, és a tavaly Kispesten bemutatott Kárpátaljai tragédia című dokumentumfilm bemutatóján is, amelyben ő maga is mesélt a munkatáborokban átélt szörnyűségekről.
Gulág-emlékév
Magyarország kormánya a 2015. évet a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévévé nyilvánította. Az emlékév keretében kiírt pályázaton nyert forrást a Kispesti Társaskör Egyesület az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőtől egy több hónapos, tartalmas programsorozat megvalósítására, amelynek keretén belül rendhagyó történelem órákat és emlékkonferenciát tartottak, valamint egy félórás filmet forgattak Fóris Kálmán életéről. Elhurcolva - A Gulág elhallgatott története címmel pedig kiadványt jelentettek meg és ellátogattak Recskre, a magyar gulágra. A civil szervezet minden évben, február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján virágokkal tiszteleg az áldozatok emléke előtt a Templom téren felállított emlékműnél.
|
RSS
