Szabó János vallásos családban nőtt fel, így megszokott volt számára, hogy iskolásként idejének jó részét a templomban töltötte, ahol egyszer csak – egy karácsonyi éjféli szentmisén – elkezdett benne érlelődni a gondolat: mi lenne, ha ő maga is a papi hivatást választaná? 14 évesen, a pályaválasztás időszakában el is döntötte, az esztergomi ferences gimnáziumban kívánja folytatni tanulmányait, s bár a jelentkezés időszakából kicsúszott, szülő- és akkori lakhelye, Kemence község káplán atyjának és plébánosának közbenjárásának köszönhetően végül felvették őt.
„Az osztályunkban voltunk néhányan, akiket komolyabban foglalkoztatott a papi hivatás gondolata. A hittantanár velünk, kispapjelöltekkel külön alkalmakon is foglalkozott, így egyre erősödött bennünk a hivatástudat. Az érettségit követően nyolcan jelentkeztünk papnak. Ebből a nyolc emberből már csak négyen élünk itt, a földi tereken” – fogalmazott lapunknak Szabó János, akit 1972. június 21-én szenteltek pappá Esztergomban. Ezt követően káplán volt Nógrádmegyeren, majd Budapest-Tisztviselőtelepen, később lelkészként Annavölgyben, plébánosként pedig Dágon, Piszkén és Süttőn szolgált. Ezután – 2010-ben – került Kispestre, a Jézus Szíve Plébániához, amelynek plébánosaként teljesít szolgálatot napjainkban is.
 „Isten kegyelméből nemcsak azt élhettem meg, hogy pap lettem, hanem azt is, hogy immáron ötven éve szolgálhatom az egyházat” – folytatta Szabó János, aki a templom búcsú ünnepén mutatott be ünnepi aranymisét, amelyen az esperesi kerület tagjaival együtt adott hálát Istennek azért, hogy fél évszázada papi szolgálatra hívta őt.
A plébános a szentmisét egy arany miseruhában mutatta be, amelyet az egyközség ajándékaként kapott ebből az alkalomból. Megajándékozták őt továbbá egy lelkigyakorlattal és egy fényképalbummal is, amelyen egy általa választott szöveg áll, amely így szól: Hálát adok Urunknak, Jézusnak Krisztusnak, aki erőt adott nekem, mikor szolgálatára rendelt. „Isten ajándéka az, hogy mindezt megérhettem” – tette hozzá a plébános, akinek vezetésével a plébánia közössége a pandémia óta először tudott újra együtt lenni, így az aranymise és az azt követő ünneplés ebből az alkalomból is különleges volt.
Fotók: jezusszivekispest.hu
|
RSS
