Idén 100 éve, 1920. június 4-én írták alá az első világháborút Magyarország számára lezáró trianoni békediktátumot, amellyel hazánk elveszítette a területének kétharmadát, és magyar honfitársaink egyharmada került idegen állam fennhatósága alá. Ez a békediktátum, és az ezt megerősítő, a második világháborút lezáró párizsi béke az összmagyarság legnagyobb történelmi tragédiáját eredményezte, amelyről a XX. század második felében hosszú évtizedekig beszélni sem lehetett, sem az utódállamokban a magyarokat ért megkülönböztetésről, támadásokról, szankciókról.
A Kispesti Alapfokú Művészeti Iskola tanára, Szimicsevics Judit fuvola- és Ötvös Gábor zongoraművész az évfordulóra a régi magyar himnuszt, a Boldogasszony, Anyánk kezdetű imádságot adták elő
A 2010-ben felállt polgári-nemzeti kormány azonban elkezdett gyógyírt csepegtetni erre a mély történelmi sebre, és a magyarság megmaradása, valamint a magyar jövőre összpontosító nemzeti összetartozás napjává nyilvánította a trianoni békediktátum aláírásának június 4-i évfordulóját. Sőt egyik első intézkedéseként, a nemzet közjogi egyesítését célozva az Országgyűlés 2010. május 26-án megadta a kettős állampolgárságot a határon túl rekedt magyaroknak. Azóta már több mint egymillió nemzettestvérünk lett újra magyar állampolgár.
Emellett a kormány folyamatosan arra is törekedett, hogy jó viszonyt alakítson ki a szomszédos országokkal, amellyel amellett, hogy előnyös helyzetbe kívánja hozni Magyarországot, és az adott szomszédos államot, az ott élő magyar közösségek érdekét is segíteni kívánja, és igyekszik a lehető legtöbb támogatást megadni a határon túli magyaroknak.
Tekintsünk a jövőbe is
Fontos, hogy ezekről a történelmi eseményekről méltóképp megemlékezzünk, azonban legalább ilyen fontos, hogy a múlt mellett a jövőbe is tekintsünk. Az Országgyűlés a tavalyi évben döntött arról, hogy 2020 a Nemzeti Összetartozás Éve lesz, amellyel párhuzamosan a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága az erős magyar közösségek éve tematikus programot hirdette meg – nyilatkozta lapunknak a Miniszterelnökség. Mindkettő célja, hogy a múlt eseményeiről való megemlékezés mellett a magyarság nemzethatárok feletti összetartozására helyezzük a hangsúlyt. A kialakult járványügyi helyzet miatt a tervezett programok jelentős része későbbi időpontban vagy az online térben kerül megrendezésre. Ennek ellenére a világ magyarsága lelkesen készül, hogy méltóképp emlékezzen az évfordulóra – írták. Hozzátették: a megkezdett munkát a jövőben is folytatjuk, a külhoni magyarság a jövőben is mindig számíthat az anyaországra.
A 100. évfordulóra az Országház közelében, a Kossuth tér Alkotmány utcánál található részén a Steindl Imre Program keretében elkészült a Nemzeti Összetartozás Emlékhelye, amelyet azonban az elmúlt időszak járványhelyzete miatt nem június 4-én, hanem augusztus 20-án adnak át.
Képviselni kell az össznemzeti érdeket
Erről is beszélt lapunknak adott interjújában tavaly Batár Zsolt Botond, a Trianon Történelmi Tévedése című kötet szerzője. A 16 éve Kispesten élő történész úgy fogalmazott: „Az első és legfontosabb, hogy következetesen és karakteresen a magyar össznemzeti érdeket kell néznie minden magyarnak. Fel kell hagyni az elmúlt 100 évben kialakult „megszokással”, hogy akkor, amikor Trianonról beszélünk, megbilincseljük saját magunkat azzal, hogy a saját érdekeink rovására is az utódállamok érzékenységét tartjuk fontosabbnak. Ugyanakkor azzal a vad hőbörgéssel is érdemes felhagyni, amelyik azt mondja: „mindent vissza”, mert ez sem vezet semmi jóra.”
Mozgassuk meg Európát
A trianoni diktátum centenáriumának évében újabb gyógyírt kaphat – több más európai nemzeti közösséggel együtt – a határon túli magyarság és székelység, ugyanis a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezést indított az Európa-szerte más, a helyi többséghez képest kisebbséget alkotó, de jelentős számban, összefüggő területen élő nemzeti közösségért. A májusi határidőig összegyűlt a szükséges 1 millió aláírás, de az Európai Bizottság hat hónappal meghosszabbította az aláírásgyűjtésre rendelkezésre álló időt, hogy kellő számú európai országban is összegyűlhessenek a támogatói aláírások.
Ha Ön is szeretné ilyen módon támogatni a határon túli magyarságot és székelységet, néhány perc alatt megtehetni, ha kitölti a www.irdala.hu oldalon elérhető online nyomtatványt.
Mi történt 1920. június 4-én?
„Önök most megásták Magyarország sírját, de
Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak,
amelyek most itt megásták Magyarország sírját.”
(gróf Apponyi Albert)
Az első világháború végén 1918. november 3-án – még az Osztrák- Magyar Monarchia részeként – Padovában, majd november 18-án Belgrádban kért fegyverszünetet a Magyar Királyság. A háborút pedig a Párizs környéki békék zárták le, amely a Magyar Királyság esetében a versaille-i Nagy-Trianon palotában aláírt békediktátum volt, amely a vesztes központi hatalmak közül kétségkívül Magyarországot sújtotta a legkeményebben: Magyarország – Horvátország nélküli – 282 870 km² területének több mint kétharmadát elcsatolták. Az elcsatolt területek összesen 189 918 km²-t tettek ki, a megcsonkított Magyarország területe 92 952 km² lett. A diktátum következményeként 3,3 millió, nem egy esetben összefüggő tömbben élő magyar került idegen államban kisebbségbe a saját szülőföldjén. Ezek, valamint a hazánkat sújtó további rendelkezések miatt a történészek szerint is erőszakos diktátum volt a trianoni béke, amelyet egyoldalúan kényszerítettek Magyarországra, és amely végül megtagadta mindazon elveket, amelyek nevében megszületett. A magyar delegáció pedig csak 1920 januárjában érkezhetett meg az akkor már javában zajló béketárgyalásokra, gróf Apponyi Albert vezetésével, gróf Teleki Pál, a nemzetiségi határokat is megmutató „vörös térképével” (fenti képünkön). Addigra azonban a győztesek és a Magyarország területéből minél többet megszerezni akaró utódállamok jószerivel már mindenben megállapodtak.
