Lassan két éve várja a gazdikat és négylábú kedvenceiket az Üllői úti butiksoron a Picúr Állateledel és felszerelés. A tulajdonosok, György és Szilvike – ahogyan mindenki ismeri -, mindent megtesznek az állatokért, a kínálatot is teljesen az igényekhez alakították.
– Az elején mindenből csak keveset hoztunk, szerettem volna megnézni, hogy mire van igény. Mostanra már kialakult a kínálat, de előfordul, hogy egy-egy termék nem olyan kelendő. Ilyenkor akciót hirdetek, nem szeretnék semmit tartalékolni – mesélte Szilvike, miközben falatkákat adott kis vendégének, Lucának, a spánielnek. Persze szigorúan light eledelt, nehogy visszaszedje a leadott kilókat. Ő ugyanis erre is figyel.
Ahogyan arra is, hogy a jutalomfalatok is minél természetesebb összetevőkből legyenek, így megtalálható náluk malacorr, őzláb, pacalos csont és egyéb finomságok. Ezeket még Debrecenbe is rendelik tőlük. – Nekem a kutyák az elsők. A vásárlókat is a kutyákon keresztül ismerem meg. A kedvencek nevét tudom, a gazdikét sajnos nem mindig jegyezem meg. Volt, hogy bejött egy fiatalember, ismerős volt, de nem tudtam azonosítani. Amikor mondta, hogy a Mona gazdija, úgy már tudtam, hogy ki az – mosolygott Szilvike, aki azt is elárulta, hogy a bolt bizony nem egy házi kedvenc után lett elnevezve, a családban ugyanis ő a Picúr. – Én vagyok a legkisebb a családban, engem becéznek úgy, hogy Picúr, ezért lett ez a bolt neve – tette hozzá, miközben egy újabb kutyusnak adta a jutalomfalatokat. Nudli és gazdája ezúttal nem vásárolni, csak köszönni tért be a boltba, és ahogy sok más négylábú, ő sem volt hajlandó hazamenni. Lefeküdt a szőnyegre és nem mozdult. Szeretnek itt lenni a kutyák.
– Van egy vásárlónk, aki a Derkovits utcában lakik. Egyik este elvitte sétálni a kutyáját, és amikor levette róla a pórázt, Szeli azonnal elszaladt. A gazdi kétségbe volt esve, sehol nem találta a kutyust. Az utolsó mentsvára az üzlet volt, idejött, és Szeli itt ült a küszöbön, be akart jönni hozzám, de sajnos hat óra után, már zárás után jött. Visszanéztük a kamerafelvételeket, és kiderült: amint elszaladt, ide futott és itt várt.
Szilviéknek egyébként nem csupán az üzletben fontosak az állatok. Amellett, hogy otthon minden nap egy Jack Russel terrier, Mézi várja őket, az üzletben a pulton sorakoznak a plexi urnák, amelyekben állatvédő egyesületeknek gyűjtenek pénzt. De ő maga is szokott eledelt küldeni az árva állatoknak.
