Önök valódi 3D megjelenítőket készítenek, ez a HoloVízió. Milyen technikán alapul a készülék?
BALOGH TIBOR: A cég a háttere a holográfia. A hologram lapvetően más technológiai generáció, mint amit most 3D televízió címén eladnak az embereknek. A mai 3D tévék valójában két dimenziósak, két különböző képet mutatnak egymás után, amit szemüveggel hoznak össze, de valójában nem ad valós térélményt. Ha ugyanaz lenne a mozivásznon, mint amit az ember a valóságban lát, akkor senkinek nem jelentene problémát a mozizás, és ugye tudjuk, hogy sokaknak okoz hányingert, szédülést ezeknek a filmeknek a megnézése a szemüvegen keresztül. Amit mi csinálunk, az más. Úgy kell elképzelni, hogy kinézek az ablakon, ott látom a kertet, de igazából nem a kertet látom akkor, hanem azokat a fénysugarakat, amik az ablaküveg belső felületéről indulnak. Ha azokat a fénysugarakat megőrizném, akkor nyugodtan elvihetném a bokrokat az ablak elől, akkor is a bokrokat látnám. Ha az ember ezeket a fénysugarakat képes visszaállítani, generálni, akkor bármilyen 3D látványt el tud készíteni. Ez történik a készülékeinkben. Nagy számú fénysugarat hozunk létre bennük, százszor annyit generálunk, mint egy normál képernyőn, és azt a hologram ernyőn megfelelő irányban kibocsájtjuk, pont ugyanúgy, mint ahogy a valóságban.
Kik vásárolnak az Önök készülékeiből?
B.T.: Ez az eljárás kb. tízszeresébe kerül egy sima TV-nek, ez a vásárlóknak természetesen ma megfizethetetlen. Mi gyakorlatilag a professzionális piacra dolgozunk, orvosi területen, egyetemeknél kutatóintézetekben használják a berendezéseinket. Meglepő módon a miskolci egyetemen van két készülékünk is, de azért leginkább külföldre dolgozunk. Hiszen amit mi csinálunk, az a világ legdrágább játéka.
Honnan jön Önben ez a műszaki érdeklődés?
B.T.: Először a holográfiáról 14 éves koromban láttam egy filmet. Emlékszem, mellbevágott, hogy itt valóban valami gondolatában új dologgal állunk szemben. A Műegyetemen volt annyi szerencsém, hogy megtaláltam az Alkalmazott Biofizika labort, ahol jó néhány lézer volt, de nemigen használták őket. Nappal az egyetemen, éjszaka a laborban kísérletezgettem saját szakállamra. Akkoriban a holográfia meglehetősen misztikus dolog volt, senki nem mondta el, hogyan lehet jó hologramot csinálni, olyan volt egy kicsit, mint az alkímia. Amikor elkészült az első hologramom, az meghatározó élmény volt. 1984-ben volt az első magyar hologram kiállítás, melyet mi csináltunk, és láttuk, mekkora a vonzalom az emberek részéről a hologramok iránt. Mikor az ember megérzi, hogy ami őt érdekli, amivel szeret foglalkozni, az másoknak is izgalmas, abból mindig jó szokott kisülni. Később láttam az első holovideó kísérletet, ami rettentően bonyolult volt, az egész termet elfoglalták a gépek. Én néztem őket, és azt mondtam, hogy 10 perc alatt megcsinálok egy egyszerűbbet. Sikerült is. A mai munkám már inkább egy szervezet vezetése, közel húszan vagyunk, meglehetősen kvalifikált emberek. Ezer fronton zajlik a munka, ez valahol tudomány, valahol fejlesztés, valahol üzlet. Szóval nem unatkozom.
Hogyan került a Holografika Kispestre?
B.T.: A mai Europark helyén laktam, ott volt a nagyszülői ház, és az első lézerlaborom is. Amikor azt ott lebontották, sok helyen néztünk házat, de az volt az érzésem, hogy bárhová megyünk, Wekerle mindegyiknél jobb hely, elsősorban a közösségi élete miatt. Úgyhogy ide költöztünk, és külön öröm, hogy a cégnek is itt találtunk helyet.
Névjegy:
Balogh Tibor
1956-ban született
okleveles villamosmérnök
felesége Dobrányi Zsuzsa, 2 gyermekük van
hobbija a síelés, a borok, a tánc és a foci
