Dávid arra kér mindenkit, hogy az egészséges emberek élvezzenek ki minden egyes apró örömet, mert valaki arra sem képes, hogy néhány percre elhagyhassa az ágyat! A fiú 4 éves korától a Duchenne-féle izomsorvadásban szenved, ez egy gyógyíthatatlan genetikai betegség. 8 éves korától már járni sem tudott, kerekesszékbe kényszerült.
– Szép lassan épültem lefelé, az átkozott kórral harcoltam egész életemben, de ez egy szélmalom harc volt! Pedig gyerek fejjel terveim voltak, állatorvos szerettem volna lenni, diplomát akartam szerezni. Ami számotokra természetes és nem vesztek észre, hiszen minden nap érzitek a napsugarait, a virágok illatát, látjátok a borongós felhőt, a csillagokat a fekete égbolton! Sajnos én az ágyamból már nem láthatom és nem is érzem. Még annyi időm sem adatott, hogy játszani tudjak és barátokat szerezhessek. Nem tudom milyen érzés egy tartozni egy közösséghez, lehessen barátnőm, akit szerelemmel szerethetek – írta szomorúan Dávid, akinek csak romlott az állapota.
– Nem igazán voltak barátaim, csak édesanyám, aki a lehetetlent is elkövette értem! Aztán hosszú évekig kerekesszékben éltem. Már megbékéltem volna ezzel a helyzettel, de sajnos esélyem sem volt rá! Majdnem két évvel ezelőtt teljesen átváltozott, a már úgy is nehéz életem! Lélegeztető gép lett a béklyóm, mozogni nem tudok, beszélni sem tudok! Senki nem marad mellettem, csak édesanyám, aki hazahozott és ápol! Sokat gondolkodom, miért én? Hiszen semmi rosszat nem tettem, volt egy testvérkém is, Őt elvesztettük! A lehetőségeimhez képest élni szeretnék!!! Sajnos meg gyógyulni sosem fogok! Jön a nyár és nehezen viselem a folytonos ágyban fekvést. Nincs kapcsolatom a külvilággal csak a virtuális hálón és a közösségi oldalon keresztül. Azt kérem csak mindenkitől hogy egy picit fogadjon be a lelkébe és segítsen nekem, hogy könnyebben viselhessem betegségem. Ezáltal elviselhetőbbek legyenek a mindennapok – kéri Dávid!
Mi veled vagyunk, kitartást!
