Olvasónk 2000. januárjában kötött határozatlan időre szóló bérleti szerződést az önkormányzattal egy Attila utcai lakásra, amely helyett – miután az bontási területen fekszik – lebontás esetén az önkormányzat másik lakást ígért. Mégis, a váratlan fordulatokban gazdag története ellenére még mindig az egyre romló állapotú ingatlanban élnek.

 

A lakás méltatlan és alkalmatlan mindennemű emberi lakhatásra: a tűzfalról törmelék, tégla és cserépdarabok potyognak, vakolat már alig borítja a házat, a falak repedezettek, omladoznak, nedvesek és penészesek, a födém is bármikor beszakadhat. A közel másfél évtized alatt sem az önkormányzat, sem a vagyonkezelő (VAMÜSZ) nem tett semmit; a kisebb karbantartási munkálatokat, egészségügyi festést a bérlő önköltségen végeztette el. Ezek az állapotok vezettek odáig, hogy az édesanyánál asztmatikus allergia, kilencéves lányánál pedig fellángoló tüdőbetegség alakult ki. Ezek orvosi igazolása sem hatotta meg a városvezetést, hogy valamit mégis tenni illene, kellene. 2005-ben úgy tűnt, mégis lesz pozitív fejlemény: akkor az önkormányzat felajánlott egy másik bérlakást, ez azonban a helyhatóság visszalépése miatt nem valósulhatott meg. Időközben a bentlakók jogtalan tartózkodásról szó- ló ügyvédi felszólításuk után értesültek arról, hogy a telekkönyv tanúsága szerint bérleményük nem is önkormányzati, hanem magántulajdonban álló ingatlanon fekszik. Az önkormányzat régóta vizsgálja ezt a nonszensz jogi helyzetet, érdemi megoldás eddig mégsem született ügyükben.

 

 

Az ígéretek időszaka ezután köszöntött be: 2007. januárjában Vinczek György alpolgármester ígért két héten belül – azóta is bizonyára írás alatt lévő – hivatalos tájékoztatást. 2010-ben az önkormányzat elutasított egy másik lakásra irányuló pályázatot . Dr. Kiss Anna jegyző 2013-ban tett ígéretet először a lakhatási kérdés mielőbbi rendezésére. De mindezek, és a polgármesterrel történt sokszori megbeszélés sem vezetett eredményre.

Egy valami közös a mostani és a korábbi történetekben: érdemi válaszok és megoldások helyett a legtöbb esetben csak be nem váltott ígéreteket kapnak az egyre kétségbeesett bérlők a városvezetéstől és az önkormányzattól.  

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

You May Also Like

A rendvédelmi szervek dolgozóit tüntette ki nemrég az önkormányzat

Az év rendőre Lakatos János rendőr zászlós, az év tűzoltója Soltész Péter…

A Száguldó Őrnagyra, Puskás Öcsire emlékeztek halálának évfordulóján Kispesten

Messzire szállt a kispesti horgászbolt jó híre

Noha Magyarország a versenyhorgászatban jó ideje egyfajta nagyhatalomnak számít, a „hétköznapi” pecások száma még sosem nőtt akkora mértékben hazánkban, mint az utóbbi néhány évben. Többségük a magántavak partján, feeder bottal, method technikával keresi a halat, mint azt a kispesti Duplakukac Horgászbolt ügyvezetőjével, Kádas Józseffel történt beszélgetésünk is egyértelműsített.

Érdemi munka helyett médiapolitizálás?

Múlt hónapban is beszámoltunk arról, hogy Gajda Péter (MSZP) polgármester évente több mint százmilliót költ kommunikációra, propagandára, saját imázsának építésére. A jól begyakorolt gépezet tökéletesen működik, és sikeresen eltereli a valós problémákról a figyelmet. Ám néha porszem kerül a fogaskerekek közé, és a polgármester belekavarodik saját mondandójába, ez történt a Kossuth téri piac kapcsán is. Gajda Péter nekirontott Dódity Gabriellának a piaccal kapcsolatos észrevételei miatt, és közölte, bezzeg ő acsarkodás helyett „ma és holnap” is a piacosokkal a kész tervekről tárgyal. A dolog szépséghibája, hogy mindennek a fele sem volt igaz. De nézzük csak, mi is történt!