A Húsvétot az egyház valójában 50 napon át ünnepli. Ezt, a húsvét vasárnaptól pünkösdig terjedő időszakot, húsvéti időnek hívjuk. A húsvéti időnek az öröm a sajátos jellege, ezért ennek az időszaknak a színe a liturgiában a fehér, azaz az öröm, a dicsőség kifejezése. Mivel a föltámadás titka, Jézus megdicsőülése nagyon mély üzenetet hordoz, az egyház fontosnak tartja, hogy hosszabb ideig tartson az ünnep. Legjelentősebb napok természetesen húsvét, majd pünkösd ünnepe, amely lezárja a húsvéti időszakot.
A húsvét utáni első kiemelt időpont a nyolcadik nap, mely valójában húsvét második vasárnapja. Ennek régebbi elnevezése Fehérvasárnap volt, mivel a húsvétkor megkereszteltek nyolc napon át hordták a fehér ruhát, amit ezen a napon vettek le. A közelmúltban ez az elnevezés megváltozott, II. János Pál pápa ugyanis úgy rendelkezett, hogy új neve Isteni Irgalmasság vasárnapja legyen, sajátosan is emlékezve arra, hogy Isten irgalma, melyre az egész emberiség rászorul, elsősorban Jézus keresztjében és halálában, föltámadásában mutatkozott meg. Sajátos most ebben az évben, hogy II. János Pál pápa boldoggá avatása is ezen a napon történt. A vasárnap különlegességéhez még az is hozzátartozik, hogy mivel idén húsvét vasárnap az egyik legkésőbbi lehetséges időpontra esett, az Isteni Irgalmasság napja, II. János Pál pápa boldoggá avatása egybeesett anyák napjával is.
A húsvéti vasárnapok történetei Jézus föltámadásának egy-egy jelenetét mesélik el. Húsvét második vasárnapján Tamás története hangzik el a misén. Amikor a tanítványok megérintik a föltámadt Krisztus sebhelyeit, Tamás előbb kételkedik, majd mikor ő maga is megérintheti a sebhelyeket, elmélyül a szívében a hit. Nem igazán szerencsés elnevezés, de sokszor használjuk azt, hogy hitetlen Tamás. Valójában ő a tipikus emberi utat járja végig, hogy egy jel, egy bizonyosság kell neki ahhoz, hogy hite megerősödjön.
A húsvéti idő, az 50 nap történetei az apostolok találkozásait írják le a feltámadt Krisztussal. Életük meghatározó élménye volt ez a találkozás, és a kezdeti bizonytalanságuk egyre inkább átalakult meggyőződéssé, amit majd a legnagyobb odaadással hisznek, vallanak, és mindent megtesznek azért, hogy ezt hirdessék.
A húsvéti idő végéhez közeledve a 40. napot mennybemenetelnek nevezünk. Mivel ez a 40. nap mindig csütörtökre esne, az egyház megadja a lehetőséget, hogy az azt követő vasárnapon emlékezzünk erre az eseményre. Idén ez most június 5-re esik. Jézus ekkor hívja meg utoljára apostolait, ez az utolsó alkalom, hogy megmutatja megdicsőült mivoltát, és a szemük láttára az égbe emelkedik. Eddig a napig a hit és az élmények megerősödése töltötte ki az apostolok életét, de a mennybemenetel elhozta számukra azt a jelzést, hogy mostantól küldetést kell teljesíteni. Jézust nem láthatják már, nekik kell az egyházat felépíteni úgy, hogy a jelekben Jézus ott legyen, megvalósuljon az egyházában, a szentségekben, amit mondott, miszerint „veletek vagyok minden nap a világ végéig”.
Az egyház üzenete ebben az időszakban az, hogy a föltámadt Jézusba vetett hit a válasz az emberi élet minden kérdésére és problémájára. De ez a válasz csak fokozatosan tud elmélyülni, idő kell hozzá, amíg képesek vagyunk magunkévá tenni, csakúgy, mint annak idején az apostolok. Az egyház legfőbb üzenete pünkösdig az, hogy a hitben el kell mélyülni. Nagyböjtben a szenvedő Krisztusra tekintünk, ez egyrészt a bűnbánatra indít, másrészről nekünk is erőt ad az élet szenvedéseihez. A húsvét pedig az örömet nyújtja, hogy az élet Isten ajándéka. Ezt pedig úgy tudjuk megvalósítani, elérni, ha Jézusba vetett hitünk elmélyül, imádságunkban és a szentmisékben találkozunk vele, és ő ezen keresztül békéjét és áldását nyújtja nekünk.
