Ebben az időszakban a madárszülők – különösen igaz ez a dolmányos varjakra – igyekeznek mindent megtenni a fészket elhagyó, többnyire ügyetlen, s gyakran nem teljesen röpképes fiókáik védelmezése érdekében. Bizonyos madárpároknál már az is fenyegető viselkedést válthat ki, ha az ember néhány tíz méterre megközelíti az egyébként nem is látható fióka rejtekhelyét.
Ugyanakkor fontos tudni: Európában kevés olyan madár él, amely támadásával közvetlen sérülést okozhat. Gondot leginkább a járulékos balesetveszély jelent: amikor a megijedő ember elbotlik, vagy éppen – ez főleg a gyermekekre érvényes – kiszalad az úttestre. Éppen ezért az MME hangsúlyozta: támadó madarak esetében is hasonlóan kell eljárni, mint az emberre rontó kutyáknál.
„Nem szabad hátat fordítani, szembe kell fordulni az állattal, karunkat széttárva mutassuk magunkat sokkal nagyobbnak és félelmetesebbnek, valamint kiabáljunk rá az állatra. Rámenősebb madarak esetén a védekezésre lehet használni a kezünk ügyében lévő szatyrot, táskát, kabátot vagy kalapot” – tanácsolták.
Hazánkban leginkább a kis, szürke tollú fiókáival úszó bütyköshattyúpártól érdemes tartani. E madarak ugyanis nem restek rátámadni azokra, akik túl közel merészkednek – akár csónakban evezve – a családhoz. A szárnyaikkal és csőrükkel mért csapások leginkább a gyerekek és a gyengébb fizikumú felnőttek számára jelentenek komolyabb kockázatot, ugyanakkor mindenki számára hangsúlyozandó: a fiókáikat vezetgető hattyúkat el kell kerülni!
