A népszokás szerint ilyen tájt Farsang Jancsit égetnek, de előfordulnak vidékek, ahol kiszebábot. A tavasz beköszöntének idején a kiszebábot leginkább folyóba dobták az emberek. A Wekerlén mindenesetre sajátos rituálé kezd kialakulni, évről évre nagyobb tömeget vonzva az eseményre.
A WKK épületében 16 órától már sokan elkezdtek készíteni a zajkeltő eszközöket, tekerőket, sípokat, csörgő-zörgő tárgyakat, hogy majd ezzel űzzék el a telet, és vele minden gondjukat-bajukat is. Külön teremben kis kiszebábokat kötöztek rongyokból, anyagokból felnőttek, gyerekek. Az előtérben egy óriási kiszebáb készült a látogatók aktív részvételével. A szalmával kitömött babát csinosan felöltöztették, és a tömeg élén vonult át a Petur utcából a Kós Károly térre.
A menet 17.30-kor indult, addigra mindenki kezében volt már egy kerepelő vagy egyéb zajkeltő eszköz, és akinek gondja, búja volt, az addigra felírta egy papírra, mely a szalmababa táskájába került, vagy a gondűző szalagot kötötte a gúzskarikára. A 200 fős tömeget dobos és kikiáltók vezették, télűző rigmusokat kántálva és tavaszváró énekeket énekelve.
A Kós Károly térre érve, ahol a menethez még több ember csatlakozott, a 18 órás harangszó megkondulásakor fellobbant az óriási máglya. Majd a gúzskarikákkal együtt rádobták a tűzre az ember nagyságú babát. A 2-3 méteres tűzcsóva, a sötét égbolt alatt szikrázó lángnyelvek, a felhangzó rigmusok, énekek, a dob hangja elvarázsolta a gyerekeket, felnőtteket, és mindenki szívében feltört a vágy a tavaszi napsütés iránt.
A program zárásaként a gyerekekkel körbe táncolták a tüzet, és aki a meleg lángok ellenére még mindig fázott, az a téren teát vagy forralt bort kortyolhatott.
A Téletemetést jövőre is megrendezi a két szervezet. A Wekerlei Kultúrház legközelebbi rendezvényére, a március 3-i Csodapapír napjára várja ifjú látogatóit.
A cikket és a képet a Wekerlei Kultúrháznak köszönjük.
