– A country Magyarországra sajnos alig-alig jut el, elsősorban a tengerentúlon van komoly bázisa. Mi azonban itthon szeretnénk minél szélesebb körben ismertté tenni – mondta Cser László, művésznevén Garcia, a Redneck Roadkill zenekar basszusgitárosa és hangmérnöke. – Igazi örömzene ez, hiszen mindannyiunknak van „polgári” foglalkozása, de összejárunk munka után, hogy együtt muzsikáljunk. A hangzásvilágunk kissé ércesebb, „varacskosabb”, de pörgős és ütemes: minden adott, hogy aki hallgatja, vagy játssza, át tudja adni magát az élménynek.
A country zene az 1900-as évek elején, az Újvilágban állt össze, és onnan kiindulva vált egy igen összetett műfajjá. Kezdetben az Egyesült Államokban – főleg a déli területeken – élő skót és ír gyökerű bevándorlók a saját népzenéjüket keverték az ott megismert blues stílussal. Akkoriban, mint „farmerzene” főleg a fehér telepesek körében volt népszerű. Mára pedig – jócskán kinőve a tábortüzes hangulatot – igen népszerű lett, hiszen vannak, akik ötvözik más zenei irányokkal, mint például rock, vagy éppen a popzene.
– Elsősorban Magyarországon vannak fellépéseink, legyen szó akár nagyobb fesztiválról, akár klubkoncertről, de minden meghívást örömmel fogadunk. A központunk azonban az Amigo Klub, ahol nagyjából kéthavonta a húrok közé csapunk. Szeretettel várunk minden érdeklődőt, aki kíváncsi egy jó kis country bulira – mondta Cser László.
– A zene iránti szeretetem a nagyszüleimmel együtt töltött vasárnapi muzsikálásokkal kezdődött – emlékezett vissza Garcia –, amikor a nagyapám hegedült, a nagymamám pedig zongorán kísérte, sőt énekelt is. – Én pedig követtem a családi hagyományokat, mivel mindenkinek kellett valamilyen hangszeren játszania, így már 5 éves koromtól zenei előképzőbe jártam, majd jött az első hangszer, a hegedű. A középiskolában pedig jöttek az újabbak, a dob és a basszusgitár. De a feleségem is igazi rocker csaj, imádom. Sőt, a 9 éves kislányunk is dobolt és most zongorázni tanul. Az első házasságomból született fiaim viszont inkább a sportot választották, de azt elmondhatom, hogy az egész családom mindenben mellettem áll és támogat.
– A középiskolában – az akkori rocker „divat” szerint – alapítottuk az első együttesünket, amellyel az akkori hőseink, a Black Sabbath, Deep Purple, vagy AC/DC számaihoz hasonló stílust kerestünk. Ezek igazán szép emlékek, de a zenekarosdi valamikor a ’90-es évek közepén kapott egyre komolyabb szerepet az életemben, amikor egy banda basszusgitárost keresett – emlékezett vissza Garcia. Ezután több csapatban és zenei fesztiválon is megfordult.
– Hosszú volt az út a rocktól, a blueson át a country-ig, de szerves fejlődés eredménye. A zenei ízlésemet is úgy tudom leírni, hogy „minden is, meg semmi is”. Sok mindenre megtanított a zene: egy közösség tagjaként együtt gondolkodni és alkotni a többiekkel, így találtam, találtuk az önkifejezés talán legszebb módját, hiszen ez egy közös nyelv, amelyen szólva igazán megértjük egymást.
(Fotók: Cser László)
