Idén is megemlékezett a kommunizmus áldozatairól a kispesti polgári oldal, a Fidesz és a KDNP kispesti szervezete, a Kispesti Társaskör Egyesület és a Wekerlei Polgári Egyesület a Templom téri Málenkij robotra elhurcoltak emlékművénél, február 25-én. A csendes főhajtást, a virágok és gyertyák elhelyezését követően megemlékező közösség, a KMO Művelődési Központban megtekintette Urbán Péter „A három Erdődi” című kamaradrámáját, amely az 1956-os forradalom és szabadságharc Budapestjét idézte fel egy háromtagú család tragédiáján keresztül.
– Azért vagyunk együtt, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk a szenvedőkre, túlélőkre és elhunytakra, arra a mintegy százmillió emberre, akinek életét ezen eszme kettétörte. Emlékezünk a Gulág táboraiba elhurcolt magyar emberekre is, civilekre és katonákra egyaránt. Magyarországon a málenkij robotra hurcoltak számát a történészek 700-800 ezerre becsülik, közülük mintegy 200-300 ezren soha nem tértek haza. Szinte minden magyar család érintett volt a borzalmakban. Száz és százezer emberi sors, amelyen örökre nyomott hagyott a kommunizmus embertelensége – mondta beszédében Dódity Gabriella, a Kispesti Társaskör Egyesület elnöke.
A megemlékezésen ott volt azon kevesek egyike, aki élve térhetett haza a kényszermunkatáborokból. A 94 éves kispesti Fóris Kálmán, Kispest Díszpolgára mindössze 20 éves volt, amikor kárpátaljai szülőfalujából málenkij robotra hurcolták. Megjárta Szolyva, Szanok és Sztarij Szambor hírhedt szovjet haláltáborait. A Kispesti Társaskör Egyesület egyik alapítóját a hit tartotta életben, amikor a sorstársai a kezei között haltak meg a betegségektől és az éhezéstől.
– Környezetünket jól jellemzi, hogy hiába él itt velünk Kispesten, mint élő történelemkönyv, hiába vette ki a részét nemcsak a közösségi életből, hanem fáradhatatlan munkájával Kispest épülését is szolgálta, mégis, első elismerését csak 2018-ban kaphatta meg; frakciónk javaslatára Kispest Díszpolgárává választottunk – emlékeztetett Dódity Gabriella.
A II. világháborút követően Magyarországról megközelítőleg 6-800 ezer embert hurcoltak el kényszermunkára. Egyharmaduk civil lakos volt, megközelítőleg 300 ezren tértek haza. Értük gyújtottak gyertyát, és emlékükre helyezték el a virágokat a résztvevők, köztük a kispesti Fidesz, a kispesti KDNP és az emlékművet állíttató Kispesti Társaskör tagjai.
– Ma Magyarországon szabadságban és biztonságban élünk, újra van reménnyel kecsegtető jövőnk; szemben a diktatúrával, amelyben őseinknek csak halkan suttogott szavak és kilátástalanság jutott. A kommunizmus ötven éve és a rendszerváltozás óta eltelt 30 év alatt megértettük, hogy csak akkor lehet jövőnk, ha az egyszerre szabad, keresztény és magyar – hangsúlyozta jövőnket illetően a Kispesti Társaskör elnöke.
A megemlékezésen Simon Péter elszavalta Obersovszky Gyula „Cellám nyitott ablakán” című versét:
Obersovszky Gyula: Cellám nyitott ablakán
berepült hozzám egy picinyke
szénfejű cinke
Társtalan voltam nagyon
s örömmel, hogy ím az alkalom
társam kínálja
ráköszöntem
üdvözöltem
és meg sem várva válaszát
bezártam cellám ablakát
Érezd nálam jól magad
kedvem szerint légy szabad
Traktáltam
legjobb javaimmal
morzsával sóval almacsonkkal
vizet is raktam elébe
Jártam kedvébe ezzel-mással
tenyeremet felkínáltam
üljön bele
„Mért árválkodsz
légy a társam” – mondtam
s lágyan szuggeráltam
Kis bugyuta
ne félj tőlem
Madarat?!
Embert sem öltem
Nem bántalak
dehogy bántlak
Csak csak
szeretni kívánlak
Nem értette
nem az árva
vadul
verdesett a szárnya
körözött a
szűk cellában
és kicsapott
fény irányban
nagyot koppant
újra kezdte
maga volt a
maga veszte
Lezuhant
de megint támadt
máris fejem
felett szárnyalt
Madár! – üvöltöttem
s újra
Madár! Madár!
– újra újra
Csaptam vágtam
végveszetten
karom csuklóm
felsebeztem
vérem szórta
vérem verte
véres madár
lett belőle
véres madár
piros madár
piros madár
piros madár.
(Márianosztra, 1959 – Budapest, 1998)
Az író–költő ’56-os halálraítélt)
Fotók: Facebook
