Burány Sándor, Kispest szocialistából párbeszédessé lett országgyűlési képviselője a minap büszkén pózolt a közösségi oldalára feltöltött fotóin, amelyeken a szociális ágazatban dolgozókat köszöntötték a KMO-ban.
Ennek nem csak az a szépséghibája, hogy 2016-ban elmulasztotta kifejezni a szociális dolgozók iránti megbecsülését, amikor nem támogatta a Szociális Munka Napjának munkaszüneti nappá nyilvánítását – bár kétség kívül ront a hitelén… De az elmúlt években egy sor olyan intézkedést sem támogatott, amellyel tanúbizonyságot tehetett volna szociális érzékenységéről, vagy abbéli szándékáról, hogy az emberek életét könnyebbé, jobbá tegye.
Nem is kell messzebbre menni, mint a jövő évi költségvetésben tervezett intézkedések: Burány Sándor nem támogatta, hogy jövőre 40 ezer forintra emelkedjen a kétgyermekes családok családi adókedvezménye, hogy a rendvédelmi dolgozók és katonák bére 5, az egészségügyi szakdolgozók bére 8%-kal emelkedjen.
A korábbi években pedig nem szavazta meg a pedagógusok, az orvosok és az ápolók béremelését, a szocialista kormányok alatt devizahitel csapdába került adósok hiteleinek forintosítását, és az első házasok 24 hónapon át tartó havi ötezer forintos támogatását sem. De a személyi jövedelemadó sem csökkent volna 15, vagy a sertéshús áfája 5%-ra, ha Burány Sándoron múlt volna.
Bár azok után ezek nem is feltétlenül érnek meglepetésként minket, amiket az elmúlt években Kispesten tapasztaltunk tőle (szinte semmit): közel teljesen ugyanazokkal az ígéretekkel futott neki a 2018-as, mint a 2014-es kampánynak. Ez pedig elég sokat elárul a teljesítményéről…
Tehát szép dolog fényképeken pózolni, a közösségi oldalon kedves mondatokat írni – ezt lehet Gajda Pétertől tanulta? –, de tegye fel magának a kérdést mindenki: mennyire lehet komolyan venni Burány Sándor emberek iránti elkötelezettségét?
Főkép: Origo.hu
