Mindenszentek (november 1.) a már megüdvözült lelkekre emlékeznek meg a katolikus keresztény világban, Halottak napján (november 2.) pedig a még meg nem üdvözült, a még tisztítótűzben lévő lelkekre. Ugyan ez az ünnepkör a történelem folyamán szorosan összekapcsolódott az ősi kelta Samhain rítussal (amit ma Halloween-nek neveznek), de nem összekeverendő vele. Az all hallows’ evening-et („minden szent estéje”) a nyugati, főként angolszász világban október 31-én tartják: úgy hitték, a már eltávozott lelkek ezen az estén vándorolnak át a holtak birodalmába.
A Mindenszentek november 1-i emléknapja a római katolikus egyház főünnepe, a keleti és más keresztény egyházaknál azonban eltérések mutatkoznak. A reformátusoknál például nem egyházi ünnep sem ez, sem a Halottak napja, mert nem ismerik el a katolikus szenteket és helytelennek tartják a katolikus egyház halottkultuszát. Az evangélikusok megtartják ugyan a Halottak napját, de a Mindenszentek ünnepét már nem, bár elismerik a szentek létezését. Az ortodox kereszténységben a régi hagyományt követve a Pünkösdöt követő első vasárnap a mindenszentek napja, a keleti egyházban pedig már 380-ban megtartották mindenszentek ünnepét, minden vértanúról megemlékezve. A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be, aki a római Pantheont 609-ben Mária és az összes vértanú tiszteletére szentelte fel. III. Gergely pápa (731-741) bővítette az ünneplendők körét: „a Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tette mindenszentek ünnepét, amely IV. Gergely pápa (827-844) döntése nyomán került november 1-jére.
A Halottak napi ünnepkör pedig egészen az ókori Rómáig nyúlik vissza, ahol – igaz nem november elején, hanem február 22-én – az őseikre és a csatározásokban elhunyt, istenként tisztelt hőseikre emlékeztek meg. A keresztény egyház hivatalosan 998-ban celebrálta először önálló ünnepként a halottak napját, de a liturgiákban már az időszámításunk szerinti 3. századtól megtalálhatók az ünnepre vonatkozó feljegyzések. Széles körben pedig a XI. századtól terjedt el a keresztény világban. A katolikus egyház – amely kezdettől imádkozik az elhunytakért – a feltámadás és az örök élet hitével, valamint az ebből fakadó reménnyel éli meg a halottak tiszteletének ősi cselekedetét, melynek azonban minden nép a maga módján tesz eleget.
Forrás: Wikipédia, NLCafé.hu, MNO.hu, MTI
Főkép: Wikipédia
