Petrusz Tibor 1924. június 21-én született Budapesten. Az Eötvös gimnáziumban tanult, majd érettségi után, 1942-ben a Ludovika Akadémiára jelentkezett. Itt avatták 1944-ben hadnaggyá. Az avatás után rögtön frontszolgálatra osztották be. Németországban 1945-ben angol hadifogságba esett, csak 1946 májusában jöhetett haza Magyarországra. 1946 őszén „B” lista alapján elbocsátották a honvédségtől és beiratkozott a Közgazdasági Egyetemre.
Petrusz Tibor a szabad és független Magyarországért kifejtett politikai tevékenységéért 1949-ben letartóztatták, és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. Az életfogytiglani ítélet után végigjárta a váci börtönt, a budapesti Gyűjtő poklát, majd a csolnoki munkatáborban raboskodott. Nem sokkal az után, hogy visszakerült Vácra, kitört az ’56-os forradalom, és kiszabadult. A börtönbe a szabadságharc eltiprása után sem került vissza, 32 évesen megbélyegzett emberként kezdett új életet. Később segédmunkás, majd felszolgálósegéd, évek múlva étterem igazgató lett. A rendszerváltás után rehabilitálták, 1990-ben Kispesten önkormányzati képviselő lett. 1993-ban közreműködésével jött létre a Kispesti Nyugdíjasok és Mozgássérültek Klubja, melynek elnöke is volt. Tibor bácsit 2002-ben Kispest Díszpolgára címmel tüntették ki. A részére adományozott elismerések – mint a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje, a nyugállományú ezredesi cím, a Honvédelemért Kitüntető Cím I. osztálya, a miniszterelnök által adományozott Szabad Magyarországért Emléklap, s a – jelzik, hogy önfeláldozó magatartása, humanizmusa, fontos és maradandó értéke mindannyiunknak.
Petrusz Tibor temetése március 28-án 11.15 perc kor lesz a Kispesti új temetőben.
Fotó: Turizmus.com
