Pünkösd ünnepe a húsvétot követő ötvenedik napra esik. Maga az ünnep elnevezése is innen ered, a görög pentekosztész szó magyarul ötvenet jelent. Pünkösdöt az Ószövetség is ünnepelte, részben aratási ünnepként, de főként azért, mert az egyiptomi kivonulást követő ötvenedik napon történt meg a Sinai hegyen a szövetségkötés, mikor Mózes átvette Istentől a törvényt. Ezen a napon fejeződik be a húsvéti idő.
Pünkösdkor a Szentlélek eljövetelét ünnepeljük. Ő a harmadik isteni személy, akit – ahogyan ez a hitvallásban is kifejeződik – az Atyával és a Fiúval együtt imádunk. A Szentlélekről nehéz megfogható módon beszélni, mégis az eljövetele, a jelenléte, a működése tetten érhető. A Biblia arról ír, hogy Jézus a lélek erejében indul el, tanít és tesz csodákat. Ez akkor is folytatódik, mikor már Jézus nincs közöttünk fogható módon, hiszen az egyház hirdeti az evangélium igazságát, és megszenteli az embereket. Hogy ezek ne csak emberi tettek legyenek, hanem olyanok, melyekben Isten kegyelme válik elérhetővé az ember számára, ahhoz kell a Szentlélek működése, mely pünkösddel kezdődik meg. Ezért is szokták úgy mondani, hogy pünkösd az egyház történelmi születésnapja. Azzal, hogy Péter kiáll Jeruzsálemben, és először tanít a nagy tömeg előtt, majd pünkösd napján háromezren megkeresztelkednek, elindul az egyház, mint közösség élete.
Míg a húsvéti időben a templomban a liturgikus szín a fehér, azaz az öröm szimbóluma, addig pünkösdkor piros színű miseruhát ölt a pap. A Szentlélek ugyanis lángnyelvekként jelent meg az apostolok feje fölött, és ezzel a piros színnel fejezi ki a szertartás a szentlélek jelenlétét az egyházban.
A keresztény ember életében pünkösd ünnepe tudatosítja és elmélyíti az egyháztagság fontosságát. Az egyháznak tagjaivá keresztségünk által válunk, és ami pünkösd napján elkezdődött Jeruzsálemben, annak folytatódni kell saját életünkben is. Feladatunk, hogy megismerjük a hitet, megéljük, és tanúságot tegyünk róla. Pünkösd ebben a szándékban való elmélyüléshez nyújt segítséget.
