Kis pesti gagyi
Aki nemes gondolatokkal és ünneplőbe öltözött szívvel érkezett az önkormányzat március 15-ei rendezvényére, hamar úgy érezhette, egy jókora madár nemcsak kabátján, hanem eleink emlékén is veszélyes anyagú pecsétet ejtett. Az első foltok akkor estek az ünnepi emlékezés vásznán, amikor Kispest országgyűlési képviselője nemzeti hőseink 12 pontját politikai acsarkodássá gyalázta. Görcsös erőlködéssel próbált párhuzamot vonni a márciusi ifjak által megfogalmazott követelések és az általa értelmezett politikai valóság között. A sajtószabadságért aggódó Burány azon tépelődött, hogy a köztévében megszűnt a parlamenti közvetítés, így nem követhetjük a megválasztott képviselőnk munkáját; miközben Kispestért szinte egyetlen szót sem ejtett a Parlamentben. Annak már tényleg volt némi diszkrét bája, amikor Burány a közpénzek lenyúlását is belevette a 12 pontba, amelynek sorolása egyébként idejekorán véget ért – így legalább nem kellett végigszenvedni a történelem politikai kifordítását és Petőfiék örökségének végletes meggyalázását. A szürreális szóömlés lezárását vélhetően a nézők közül érkezett Simon Gáboros bekiabálás is siettette valamelyest.