Kislány korában került Türingiába, ahol később az őrgróf felesége lett. Szép és boldog házasságuk rövid ideig tartott, mert férje a keresztes háborúk során meghalt. Magányát és fájdalmát azonban nem pótcselekvésekben élte meg, hanem ettől kezdve egyre inkább az áldozatos szeretet útját járta. Napjainkig nagyon fontos és meghatározó az a hála és tisztelet, amellyel iránta vannak egész Európában és a világegyházban. Betegeket gyógyított, éhezőket táplált, kórházban ápolta az elhagyottakat. Nagyszerű az ő példája, hogy képes volt vállalni és áldozatot hozni a fölismert erkölcsi értékekért, melyre indítást kapott. Napjainkban is sok szenvedő, elhagyott emberrel találkozunk, és nekünk is meg kell keresnünk annak a módját, hogy mit tudunk tenni értük, hogyan tudunk segíteni rajtuk.
