A nyári szezon előtti utolsó rendezvényt június 24-én, pénteken este tartották a Wekerlei Kultúrházban. Szent Iván éjszakáján a nyári napfordulót ünnepeljük. A régiek hiedelme szerint varázslatos éjszaka ez, amikor szinte bármi megtörténhet, a kívánságok teljesülhetnek. A néphagyományokhoz illően – világszerte – örömtüzeket gyújtanak, melyeknek csodás erőt tulajdonítanak. A természettel összhangban élő, kereszténység előtti ember a nyárközépi tűzgyújtással elsősorban a Napot kívánta megsegíteni a sötétséggel vívott küzdelmében, a tűz fényének erejével pedig az ártó szellemeket igyekeztek minél messzebb űzni.
Ezen az estén a kultúrház kertje is varázskertté alakult, amelyet tündérek, boszorkányok, szellemek népesítettek be, ahol mágikus csodák történtek egy bűvész közreműködésével, illatos füveket füstölhettek, és almát süthettek parázsban mindazok, akik gyógyító hatásra és szépségre vágytak. Aki a gyertyajóslásban – varázskendővel bekötött szemmel – piros gyertyát húzott, annak a szerelmi vágya válhat valóra, aki zöld gyertyát húzott, annak a pénzzel vagy egyéb javakkal kapcsolatos vágya, aki sárga gyertyát, annak a karrierrel kapcsolatos vágya, aki kék gyertyát, annak pedig az egészséggel kapcsolatos vágya válhat valóra. A „lángoló folyó (tó)”-ba helyezett, sárga tollakkal (szerencsét hoz), apró tükrökkel (véd a rontástól), kerek gyöngyökkel (a termékenységért), mécsessel feldíszített papírhajót a vízbe –„tóba” – helyezéskor nem szabadott rögtön elengedni, hanem az alábbi varázsigét kellett elmondani: „Arannyá válik a zöld, És a tűzből folyóvíz lesz. Ma éjjel meglátom a jövőm, És győzök a sárkányok felett.”
A szerelmesek ezen az éjszakán szoktak tüzet ugrani, ezzel erősítvén meg kapcsolatukat. A tűzugrást tisztító szertartásként is szokás alkalmazni. A kultúrház varázskertjében megtartott tűzugráshoz szükséges „varázskellékeket”, a tündérkoszorút és a varázspálcát az este folyamán lehetett elkészíteni a boszorkányműhelyben. A Szent Iván éjet záró tűzzsonglőr bemutató lángjában, a lemenő Nap fényében és a nagyszámú érdeklődő kitartó lelkesedésében előrevetítődött: érdemes hagyománnyá tenni a Wekerlei Kultúrháznak ezt a rendezvényt!
A cikket köszönjük Diamantstein Enikőnek!
[GALÉRIA-1]
