Karácsony ünnepe összekapcsolódik egy másik fontos eseménnyel is, a liturgikus naptár ugyanis december 24-re teszi az ősszülők, Ádám és Éva napját. Az egyház ezzel is utal arra, hogy Jézussal, a Megváltó eljövetelével az emberiség újjászületett, Krisztus az új, második Ádám, akiben az emberiség el tudja érni célját, megdicsőülhet.
Karácsony ünnepe a téli napfordulóhoz kapcsolódik, amikor a napok ismét hosszabbá kezdenek válni. A legyőzhetetlen nap ünnepe ókori, római eredetű, az ember vágyát fejezi ki a fény és az éltető meleg iránt. Erre a dátumra a kereszténység egy egészen új és teljes tartalmat rakott, azt, hogy az igazi, legyőzhetetlen nap maga Jézus Krisztus. Isten fiának test szerinti születése, amely Isten szeretetének megnyilvánulása, arra indítja az embereket, hogy ünnepeljék a szeretetet. Ennek forrása maga Jézus, és saját szeretetünknek is itt találjuk meg magyarázatát. Így lesz karácsony ünnepe bensőséges családi ünnep, szeretetünk kifejezéseként pedig az ajándékozás alkalma is.
Karácsony ünnepe azonban ennél mélyebbre is hív bennünket, Isten szeretetének felismerésére, melyre saját életünkkel kell válaszoljunk. Meg kell javítanunk életünket, és tudnunk kell áldozatot hozni azért, hogy egymást jobban szeressük.
