A béke feltételeit a magyarok részvétele nélkül határozták meg. Ezek a feltételek a következők voltak: az országnak 1921. május 1-jétől 30 éven át jóvátételt kellett fizetnie az általa okozott háborús károkért, zálogul lekötötték az állam minden vagyonát és bevételét. A nemzetközi kereskedelemben a lehető legnagyobb kedvezményt kellett adnia Magyarországnak a győztes hatalmak számára. A szerződés kimondta: az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 293 ezer km²-ről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. Csehszlovákiához került Felvidék, a Kisalföld északi fele és Kárpátalja, Romániához Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát, a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög, Ausztriához Nyugat-Magyarország egy sávja került, Lengyelország pedig Szepes és Árva megyékből kapott területeket.
Ezzel a magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát.
A szerződés az etnikai helyzetet sem vette figyelembe, így mintegy 3,2 millió magyar – a magyarság egyharmada – az új határokon túlra került, jó része összefüggő tömbben a határ mentén.
