Előadásában többször elhangzott az a szó, hogy „történelemhamisítás”. A Gulágról sokáig nem lehetett beszélni, de más eseményeket sem adtak vissza hűen?
A Gulág túlélőinek tilos volt beszélni a borzalmakról. A bolsevista, kommunista időkben őrült történelemhamisítás folyt. Az 1944 ősze utáni eseményeket iselhazudták és az ’56-os forradalmat is. Azzal manipuláltak, hogy amiről nem beszélünk az nincs. Ezt nagyon nehezen lehetett áttörni.A sztálini bűnökkel még mindigsokkal megengedőbb a világ, mint a náci bűnökkel. Elkendőzték, hogy a szovjethatalom a magyar kommunisták segédletével zárt börtönbe és hurcolt el embereket.Sőt, 1998-ig a borzalmakról sem beszélhettünk: volt kárpótlási hivatal, de csendben, fű alatt működött.
A Kispesti Társaskör Egyesület konferenciát szervezett a Gulág emlékévhez kapcsolódóan, az egyik előadó Menczer Erzsébet volt.
Csendes megemlékezések voltak, az ön irányítása alatt a SZORAKÉSZ se hagyta elfeledni a borzalmakat.
Bárki bármilyen ünnepséget szervezett, sosem érte el a média ingerküszöbét. A fordulat 1998-ban következett be, a jobboldali kormány megalakulásával, akkor indult az emlékezetpolitika. Abban a négy évben a február 25-i kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját tudtuk kijelölni és a Terror Háza múzeumot létrehozni. Ott már a valósággal találkoztak a látogatók, de még mindig egy múzeum falai között ragadt az igaz történelem. Majd eltelt újabb nyolc év, ismét nem beszéltünk róla. 2010-ben kezdődött újra szemléletváltás a valóság felé. Például azzal is szembesülhettünk, hogy van olyan szocialista politikus, aki ellenforradalomnak tartja 1956-ot.
Atörténelem tankönyvekben még mindig nem szerepel a Gulág. A Kispesti Társaskör külön rendhagyó történelem órákat szervezett középiskolásoknak, hogy megismerjék a történelem ezen részét is.
Ma egy fiatal jó esetben tudja, hogy 1956 hőseinek köszönhetjük mai szabadságunkat, de az azelőtti idők történéseiről máig alig beszélnek. Pedig ’56-ig el kellett jutni: több mint 800 ezer embert hurcoltak a Gulágra, 30 ezret kitelepítettek, 10 ezret börtönbezártak. Elvették a vagyonukat, megfigyelték és listákra tették őket. Megnyomorítottak kétmillió embert! Ekkor mondta az ország: elég volt! Október 23-án nem unalomból mentek ki az emberek az utcára. Ok-okozati összefüggés volt. A Gulágra nemcsak olyan embereket vittek el, akiket a falvakból szedtek össze. Sok olyan történetet ismerünk a történelemből, hogy valaki éppen Auschwitz-ből jött haza, mikor leszedték a vonatról, áttették egy másikra, és megjárta mindkét rabtelepet. A történelem pedig ismétli önmagát: ha nem ismerjük meg, vissza fog köszönni.
A tavalyi és az idei évet a Gulág áldozatok és túlélők tiszteletére kiáltották ki. Megemlékezések konferenciák és emlékműállításokvoltak az országban. A Kispesti Társaskör februárban avatja fel Kispesten a Málenkíj robot emlékművet, a kormány pályázatokkal támogatja a civil egyesületeket, hogy ne feledjük el a kommunista diktatúrák borzalmait.
A kispesti Malenkíj robot emlékmű makettje
Tartozunk annyival önbecsülésünknek, hazánknak és nemzetünknek, hogy hőseinkről megemlékezünk, az emléknapjainkat megüljük, és az emlékezetpolitikánkat úgy formáljuk, beszélünk az áldozatokról, ezzel is tisztelegve előttük. Ezekmegmutatják az utókornak az átélt borzalmakat és üzennek a jövőnek.Tanulni kell a múlt hibáiból és kegyetlenkedéseiből. Legyen bennünk annyi hazaszeretet, hogy fejet hajtsunk a hősök és áldozatok előtt, de ehhez ismerni kell őket. Az emlékévek olyan lehetőséget adtak, hogy hosszú időn keresztül a társadalom figyelmét erre lehet fordítani, a látását lehet bővíteni és a sebeket be lehet gyógyítani.
