– Két alapvetően eltérő álláspont feszül egymásnak az európai politikában, amely már meghaladta a bal- vagy jobboldaliságot: az egyik oldalon a nemzetállamokban, hagyományos családmodellben, keresztény európai értékekben gondolkodók, a másikon pedig az európai „szuperállam”, az Európai Egyesült Államok, a multikulturalizmus, a korlátlan bevándorlás hívei – hívta fel a figyelmet a Kispesti Társaskör sajtóklubján Bándy Péter, a Magyar Demokrata hetilap vezető szerkesztője. Hozzátette: a politika világában megszokott, hogy vannak szembenálló felek, akik másképp gondolkodnak, de ha mindkét oldal kölcsönösen a saját közössége, nemzete javát akarja, tudnak együttműködni és közösen dolgozni.
– Most viszont nem ezt látjuk: kijelenthetjük, hogy a „másik oldal” nem akar jót Európának és az európai embereknek – hangsúlyozta. – Gyilkos merényletek sokasága történt Európa-szerte az utóbbi években, amelyeket szinte minden esetben bevándorló hátterű emberek követtek el, a jelenleg többségben lévő elit mégis továbbra is erőltetné a bevándorlást. – Más szempontból itt az Európai Egyesült Államok kérdése, amely mellett a magyar bevándorláspárti baloldalon csak a Gyurcsány-párt kardoskodik nyíltan. – Ezzel viszont a két vezető államon, Németországon és Franciaországon kívül senki sem járna jól.
Az Európai Egyesült Államok azt jelentené, hogy a nemzetállamok mintegy csak névleg maradnának fenn, de szinte semmiben nem lenne önálló döntési joguk, mindenről Brüsszelben határoznának: adópolitikáról, különböző szakpolitikákról és természetesen a migrációról is – mutatott rá Bándy Péter ennek a veszélyes jövőképnek a másik oldalára.
Ha a nemzetállami erők többséget nem is szereznek a május 26-i európai parlamenti választáson, mindenképp lehet olyan súlyuk, amellyel meg tudják majd akadályozni a bevándorláspárti terveket, intézkedéseket – mondta. Ha óriási meglepetésre nem biztos, hogy számítani lehet, de az mindenképpen látszik, hogy alapvető átalakulás kezdődött meg az európai politikában.
A alliberális oldal történelmi bűne, hogy mindig intézményekben, uniókban gondolkodik, közben eltávolodnak az emberektől. Gondoljuk bele, hogyan jöhetett létre egy olyan „szuperelit” az európai emberek feje felett, akik nem is ismernek minket – tette fel a kérdést Szentesi Zöldi László. – A brüsszeli bürokraták szinte teljesen elzárt világban élnek, nem találkoznak az európai emberekkel, csak egymással, nem ismerik a döntéseik közvetlen hatásait, az emberek véleményét – emlékeztetett.
– A mai balliberálisok az Európai Unióra és intézményeire esküsznek, a „szüleik” pedig a Szovjetuniót szolgálták – vont történelmi párhuzamot a publicista. Az intézmények, az uniók nem örökéletűek, a Szovjetunió sem volt az, és, ha a jelenlegi kettéosztottság folytatódik, az Európai Unió sem lehet – mondta. Azonban a család, a nemzet sokkal hosszabb életű, mint egy európai intézmény, ezt a történelem is bizonyítja.
A magyar nemzet és Magyarország mindig csak akkor tudott építkezni, amikor a „magyar normalitás” talaján állt, a szélsőségektől ódzkodva, a problémákat a nevükön nevezve – villantott egy másik történelmi példát Szentesi Zöldi László.
– Ez a tétel a mai időkre is igaz – tette hozzá Bándy Péter –, hiszen a felmérésekből, az utóbbi évek választásaiból, és egyáltalán a közhangulatból is látszik, hogy a magyar nép tisztában van a probléma súlyával, ezzel szemben nyugaton terrorcselekmények történnek, erőszak és bűnözés, mégis jelentős számban vannak a nyugati társadalmakban azok, akik továbbra is hisznek a szivárványszínű multikulti világában, a családok és nemzetállamok nélküli európai olvasztótégelyben.
A migráció veszélyes, de Magyarország számára még elkerülhető jövőképet fest elénk
– Lehet, hogy egyesek számára unalmas a plakátkampány, vagy a „migránsozás”, de színigaz: mert egy rosszabb, veszélyes jövőképtől való félelem szüli – mutatott rá Szentesi Zöldi László. – Mi történt volna Magyarországon az elmúlt években, ha nem állna a kerítés? Mi lenne, mondjuk Bajnai Gordonnak hívnák Magyarország miniszterelnökét? Vagy mi lenne, ha a balliberális oldalnak lenne többsége az Országgyűlésben, ne adj’ Isten kétharmada? – utalt kérdéseivel a magyar ellenzék értékrendjére és magatartására.
– Orbán Viktor miniszterelnök már 2015-ben felhívta a figyelmet, hogy egy új, óriási néptömegeket megmozgató népvándorlás előtt állunk – tette hozzá Bándy Péter. – Majd jött a magyar ellenzék, akik megpróbálták elviccelni, letagadni, Fidesz által kitalált álproblémának nevezték. Aztán láttuk, mi történt az elmúlt években és sejtjük, mik a kilátások.
Az ellenzék – Bándy Péter szerint – képtelen felfogni, megérteni és tiszteletben tartani a kormánypártok és a miniszterelnök társadalmi támogatottságát. Nem tudják feldolgozni, hogy adott egy kilenc éve regnáló kormány, amely folyamatosan ilyen magas népszerűségnek örvend.
– Közben meg folyamatosan támadják a kormányt, a miniszterelnököt, szinte minden intézkedést, emellett hol összeborulnak, hol a torpedózzák egymást a hatalomért, a pozíciókért – tette hozzá Szentesi Zöldi László. – De ne legyen kétségünk, össze fognak állni, de akkor a hitelvesztéssel is számolniuk kell: hogyan akarnak egy országot, várost, vagy akár egy tanyát vezetni, ha „öt perce” még szidták egymást, majd Gyurcsány Ferenc „átkarolja” Sneider Tamást?
De ez az oldal már bizonyított Budapesten is, amit össze tudunk hasonlítani: nézzék meg, mi minden történt a fővárosban Tarlós István főpolgármesterségének 9 éve alatt, na ez az elképesztő fejlesztési mennyiség és iram a balliberális Demszky Gábor 300 éve alatt sem biztos, hogy megvalósult volna – hangsúlyozta Szentesi Zöldi László.
„Meddig tart a Gajda-korszak?”
– Ha Kispest politikai helyzetéről gondolkodom, egy szegedi hasonlat jut eszembe – mondta Szentesi Zöldi László. – Mert egy kicsit olyan ez, mint amikor a régi szegedi gimnáziumi és főiskolai barátaimmal beszélgetek, akik részéről gyakran elhangzik az a mondat, hogy „nem vagyok baloldali”, meg „nem is érdekel a politika”, de „Botka László nagyon jól teszi a dolgát”. Erre szoktam visszakérdezni, hogy konkrétan mit? És általában olyan válaszokat kapok, hogy „konkrétan most semmi nem jut eszembe, de nagyon sokat tesz Szegedért”. – Ugye érzik a finom áthallást? – utalt Kispestre.
– Nehezen érthető, hogy hogyan emeli egy polgármester értékét a fejlesztések sorozatos elmaradása, de legalábbis sokkal lassabb haladása egy olyan Budapesten, ami csillog-villog – fejtegette –, látszik, hogy a kerületnek nincs gazdája.
|