Későn érkezett a segítség, Bozsó Gyula szervezete feladta a harcot, nem tudott tovább várni a szívtranszplantációra, hiába kerülhetett fel nemrég a transzplantációs listára. A 23 éves szívbeteg fiú kálváriája tavaly nyáron kezdődött, amikor kiderült, szívtranszplantációra lesz szükség. Az önkormányzat szociális intézményében dolgozó édesanya akkor járt először fiával a baloldali városvezetésnél segítséget kérve, ugyanis lakásuk nem volt alkalmas a műtét utáni lábadozásra, lakhatási körülményeik nem voltak alkalmasak steril szoba kialakítására. Lakást még azután sem kaptak, hogy a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet tavaly októberben leírta, az önkormányzat és a polgármester segítségére van szükség. Az önkormányzatnál azt javasolták nekik, hogy adják be pályázatukat szociális bérlakásra, holott köztudott, hogy a néhány lakásra több száz a jelentkező, és hosszú a várólista. Pedig Gyula életében minden perc számított. Ennek ellenére érvénytelennek nyilvánította az önkormányzat a lakáspályázati kérelmüket. A Kardiológiai Intézet év elején újabb levelet küldött, amelyben leírták, hogy a fiú állapota rosszabbodott, ezért mielőbbi szívtranszplantációra van szükség.
Jótékonysági koncertet szerveztek, amelyen Vinczek György alpolgármester beszédet is mondott, és amelynek csaknem 300 ezres bevételét ajánlották fel a fiúnak, akinek persze minden segítségre szüksége volt, de a megoldást egy lakás jelentette volna. Dódity Gabriella (Fidesz-KDNP) képviselő, amint tudomást szerzett a történtekről azonnal lépett: azonnali intézkedésre kérte Gajda Péter (MSZP) polgármestert és Vinczek György alpolgármestert. Fél napon belül jött a telefon, megvan a krízislakás, amelyet az önkormányzat felújít. Sajnos azonban már későn.
„Nem sikerült…a szívátültetésre váró Bozsó Gyulának későn érkezett az önkormányzati lakás, hiába került fel oly sok idő után végre a transzplantációs várólistára, a szervezete nem tudott tovább várni. Sokszor nem érdemes kutatni, mi lett volna, ha. De ez az a helyzet, amikor helye van a kérdésnek: mi lett volna, ha az önkormányzat az első segélykiáltásnál segít? Ha komolyan veszik a Kardiológiai Intézet leveleit? Ha nem szociális bérlakás-pályázatra irányítják Gyulát, amelyet azután érvénytelennek javasolnak? Ha azonnal segítő kezet nyújtanak ahhoz, hogy minél előbb lakáshoz jusson, hogy felkerülhessen a szívtranszplantációs várólistára? Mi lett volna, ha? A kérdést nem szabad felednünk. Isten nyugosztaljon Gyula, az édesanyának pedig sok erőt, mielőbbi megnyugvást kívánunk.” – írta posztjában Dódity Gabriella, utalva arra, hogy a baloldali városvezetésnek sokkal részletesebben kellene megvizsgálnia a lakáskérelmeket, hogy valóban azok juthassanak lakáshoz, akiknek szüksége van rá. Nem Gyula volt az egyetlen ugyanis, aki nehéz helyzete miatt segítségért fordult az önkormányzathoz.
Fotó: Blikk/Pozsonyi Zita
A Blikkben jelent meg a kispesti Gallusz Éva története, akinél két éve nyirokmirigyrákot diagnosztizáltak. Betegségét azóta sem sikerült legyőznie, most arra várnak, hogy a lánya, Betti őssejtjeinek segítségével megmentsék az asszonyt. De ehhez a műtéthez is steril szobára lesz szükség, ami számukra sem biztosított. Az asszony betegsége miatt ugyanis a család elveszítette kispesti lakását. Hiszen dolgozni nem tudnak, és a gyógyszerek miatt nagyon magasak a költségeik, így arra kényszerültek, hogy Éva anyósához költözzenek, ahol egy kis helyen élnek, zsákokból öltöznek. Számos levelet intéztek a városvezetésnek, a polgármesternek, segítséget kértek a kispesti önkormányzattól. Be is kerültek a 10 kiemelt család közé, akik önkormányzati lakást kaphatnak, végül mégsem kapták meg.
Kíváncsian várjuk, hogy az önkormányzat az elutasító levél után, a történtek tükrében vajon felülvizsgálja-e a döntést és lépnek-e Éva ügyében.
Nyitókép: Facebook
