Ezt követően két „vízfejű maszkförmedvény” jelent meg a színen. Az egyik nagyagyú próbálta elmagyarázni a másiknak a márciusi ifjak érdemeit, de amaz a Burger Kingbe ment volna inkább. Majd amikor okosabb nagyfejű elmagyarázta társának azt is, hogy jó volna már nem politizálni, akkor nagyagyú kontrázott: a híradó után a szülei is mindig elvitatkoznak azon, vajon melyik politikus a nagyobb hülye. Többen talán annál a pontnál dobhatták be a törölközőt, amikor okosabb vízfej feltette a kérdést a kőbutának, vajon tudja-e, miért mentek haza a márciusi ifjak délben. A válasz megsemmisítő: talán meccs volt?
A forgatókönyvírók egyébként tutira mentek. A politikai gyűlöletbeszédet követően a két vízfejű maszkförmedvény legalább négyszer emlegette Burányt, a „töri”tanárt. Így szőhették bele ugyanis a nemzeti színű koszorúk előtt feszengve álldogáló történelemtanár Hillert is a gagyi, „történelmet nem ismerő, nemzeti tudatot nem tisztelő a menő” értékrend közvetítésébe. Csak a táncosok adtak némi átmeneti felüdülést.
A felemelő ünnep végén az már csak a véletlenek összjátékaként történhetett, hogy mind Budapest kormánymegbízottját, mind a Kispesti Fidesz szervezetét, mind a Fidelitast elfelejtették szólítani az ABC-rendben történő koszorúzáskor. Mindez a szervezőket minősíti. Még szerencse, hogy Kispesten minden Kispestért, pártérdekektől mentesen történik.
Fájdalmas jövőkép, hogy Petőfi, Jókai, Vasvári és a többiek neve szinte még csak el sem hangzott az ünnepélyen, a lobogó nemzetiszínű helyett fekete volt és fehér, arról pedig halovány utalás sem esett, mit taníthatnak nekünk őseink.
A fentiek fényében talán érthető, hogy az önkormányzati ünnepélyen inkább nem is tette tiszteletét Kispest polgármestere, Gajda Péter.
Ha a Kossuth szobor lábai nem volnának ólomnehezek, elsétált volna egy szebb reményű kerületbe. Petőfi azt írta a naplójában: „Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, amelyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben.” Ha írnánk kispesti naplót, azt írnánk bele: a mai napon díszsorfalat álltunk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc méltóságának megtépázásánál.
Tiszteletet a bátraknak! Mást nem tudunk hozzátenni…
