- Hogyan lett képzőművész?
- Érettségi után indult el bennem a törekvés, hogy ezen a pályán szeretnék érvényesülni. Kirakatrendezői-dekoratőr iskolába jártam és ezután jelentkeztem az Iparművészeti Egyetemre - ami akkor még főiskola volt- és felvettek alkalmazott grafika-tipográfia szakra.
- Mikor és ki fedezte fel önben a tehetségét?
- Nem volt nálunk a családban senki, aki szintén művészeti pályán tevékenykedett volna, így kicsit nehézkesen indult az utam. Gimnázium negyedik osztályában jártam rajz szakköre illetve fakultációra. Később a kirakatrendezői suli egy nagyon jó megerősítés volt számomra, kiváló mesterim voltak. Később jött az Iparművészeti és ezzel párhuzamosan végeztem el Képzőművészetit is.
- Mennyire maradt meg az életében a kirakatrendezés?
- Teljesen kikopott, idézőjelben mondhatjuk, hogy olyan volt, mint egy hosszú előkészítő.
- A több mint 20 évet felölelő pályáját most Munkácsy-díjjal ismerte el a szakma!
- Nagyon örültem neki! Eddig kétszer vagy háromszor jelentkeztem rá. Ez a folyamat úgy zajlik, hogy jelentkezni kellett, portfóliót kellett benyújtanom, továbbá ajánlásokat kellett kérnem azoktól a társaságoktól, amelyekben tag vagyok.
- Melyek voltak azok a szempontok, amelyek végett érdemesnek találták a díjra?
- Nem igazán lehetett ezekről pontos információkat tudni, de valószínűleg sokat nyomott a latban a számos egyéni kiállításom és néhány külföldi „szereplésem” is.
- Közel 20 éve él a kerületben. Mi a véleménye a kispesti kulturális életről?
- Kispesten nagyon szimpatikus számomra, hogy létezik egy csoport – a Kispesti Helikon Művészeti Egyesület – akik rendszeresen összejárnak. Nincs összehasonlítási alapom, viszont azt látom, hogy a kispesti művészeti élet egész jó, mivel számos kerületben több képzőművészeti csoportosulás felbomlóban van, és kisebb csoportokban vagy egyénileg próbálnak érvényesülni.
- Mi a helyzet a kerület lakosaival? Mennyire fogékonyak a kerület kulturális történéseire?
- Mostanában az a tapasztalat, hogy egyre kevésbé, de ez nem csak itt jellemző. Néha az élet kicsit „legyötri” az embert és kevesebb időt és energiát fordít a művészeteknek vagy egyszerűen megnézi a neten. Pedig élőben egész más látni egy kiállítást, mint virtuálisan.
- Legutóbb a Helikocka megalkotásában vett részt! Az installáció megosztotta kerület lakóit!
- A vizuális műfajok nem olyanok, mint egy matematikai feladvány. Nincs fix vége, ez valakinek tetszik, valakinek nem. Én leginkább pozitív visszajelzéseket kaptam.
| 
RSS
