Gratulálunk a 20 éves jubileumhoz. Meséljen a kezdetekről, hogy alakult ki az intézmény?
1997-ben átdolgozták a gyermekvédelem kérdéskörét, megformálták az új gyermekvédelmi törvényt. Ennek az is része volt, hogy szociális munkásokat vontak be a rendszerbe, hiszen addig csak hatósági óvó-védő szolgálat volt. Más volt a szemlélet. Ezt a szociális segítő feladatot az úgynevezett gyermekjóléti szolgálatokra osztották ki, és ez a törvény kötelezte a településeket ezek létrehozására. Az itteni vezetés akkor úgy gondolta, hogy a családsegítést önálló intézményi keretek közé irányítja, és összevonta a gyermekvédelemmel. Erről 1998 áprilisában határozott a képviselő-testület, én pedig augusztus 1-vel jöttem ide dolgozni. Nem én voltam az első munkatárs, de az első vezető igen.
Ez egy igen komplex feladatnak tűnik, az ellenőrzés, a koordináció, minden Önökhöz tartozik?
A kontroll is valamennyire, de az a legutolsó a sorban. Ez egy segítő, támogató rendszer kell legyen, annak érdekében, hogy a gyermekek egészséges keretek között tudjanak nevelkedni. Vagyis, hogy megkapjanak mindent, ami a fejlődésükhöz szükséges: szeretetet, megfelelő körülményeket, kellő nevelést és fejlesztést. Ahol nem adott ez a feltételrendszer, ott szükséges a beavatkozás valamilyen formában, nyilván elsősorban segítő, támogató szándékkal. Más kérdés, hogy előfordulnak nem együttműködő családok, ott javaslat tételi lehetőségünk van a Gyámhivatal felé az együttműködésre való kötelezésre, a gyermek súlyos veszélyeztetése esetén a családból való kiemelésre. És itt jöhet képbe a mi kontroll szerepünk, hiszen meg kell győződnünk róla, hogy a gyermekek érdekét szolgáló változtatásokat elvégezte-e a család.
Hogy jut el Önökhöz, ha egy családban probléma van?
A pedagógustól, óvónőtől, bölcsődei gondozótól. Ha a gyerek már valamilyen intézménybe jár, akkor a gyermek veszélyeztetésének gyanúja esetén kötelesek jelezni a kerületi Gyermekjóléti Szolgálat felé.
És ha el sem jut a gyerek intézménybe?
Az orvosok, védőnők és lakosság is jelezhet. A védőnő (kórházi) már a kórházban érzékelheti, hogy a családban probléma van, a szülők viselkedéséből, kommunikációjából, személyi higiéniájából. Előfordul, hogy az anya terhessége ideje alatt nem vette fel a kapcsolatot a területi védőnői szolgálattal. Ilyen és ehhez hasonló esetekben a kórházi szociálismunkás jelzéssel él a területileg illetékes gyermekjóléti szolgálat felé. Ez a tevékenység is részét képezi a kórházi szociálismunkának.
Nagyságrendileg hány gyermek van a kerületben, akikkel foglalkoznak?
Olyan 500 körül mozog ügyfeleink átlagos létszáma. Van, amikor 600 fölé emelkedik a gyerekek száma, van, amikor csökken.
Vighné Vincze Erzsébet a gyerekkel együtt evezett a sukorói Sárkányhajó Fesztiválon
Könnyen sikerül felvenni a kapcsolatot a családokkal?
Van, akivel igen, van, akivel nem. A segítő kapcsolat csak bizalmon alapulhat, hiszen senki nem szereti, ha idegenek mondják meg, mit tegyen és mit ne. És hát mi bizony beleavatkozunk a családok életébe, akármilyen finoman is jelezzük a problémákat. Ezek nagyon érzékeny dolgok. Arról nem is beszélve, ha bántalmazott anyával, vagy gyermekkel kerülünk kapcsolatba. Ha nem merik elmondani a történetüket, akkor nem tudunk segíteni, ha a bántalmazott elmondja a titkát, akkor tájékoztatnunk kell őt arról, hogy milyen további lépések megtétele szükségesek a védelme érdekében. Mindezt úgy, hogy a további bántalmazástól megóvjuk a hozzánk fordulót. A gyerekek hosszú ideig nem beszélnek, titkolják az őket ért sérelmeket, inkább elviselik a bántalmazást, mert a fizikai fájdalomnál is jobban félnek attól, hogy kikerülnek a családból.
Önök hogyan élik meg lelkileg?
Vannak helyzetek, amikor nagyon nehéz. Azonban léteznek technikák, amelyek segítenek, és léteznek szupervízorok, akiket alkalmazok a kollégák mellé rendszeresen. Nagyon fontos, hogy stabil magánéleti háttere legyen a kollégáknak, érzelmileg kiegyensúlyozottak legyenek. Nekünk is vannak nehezebb időszakaink. Nagyon oda kell figyelni egymásra.
Ön miért döntött emellett a pálya mellett?
Én egész máshonnan jöttem. Üzemgazdász vagyok, eredetileg a Kereskedelmi és Vendéglátóipari főiskolát végeztem. Akkor kaptam „gellert”, amikor egy kereskedelmi szakiskolában tanítottam. Két hónapja voltam osztályfőnök - nagyon fiatalon, így könnyen bizalmukba fogadta a gyerekek - mikor elém állt az egyikük: „Erzsi, én szeretnék leszokni a drogról, segíts nekem”. A lélegzetem is elállt, úgy megijedtem, szerencsére a történet jó véget ért. A másik meghatározó élmény pedig ugyanebben a félévben volt, mikor egy édesanya bejött hozzám és arról tájékoztatott, hogy a lánya azért nem volt iskolában, mert bedrogozták, megerőszakolták és három nap után került csak elő. Mindez 25-30 éve történt, amikor még nem lehetett ilyen esetekről hallani csak ritkán. Meg kellett oldanom, hiszen akkor ezt nem mondhattam el az iskolában, mert egyből kicsapják őket. Tudtam, hogy ha a tanári pályán akarok maradni, ki kell találnom valamit. Elmentem az ELTE-re szociológiát hallgatni. Ezután egyre több gyerek talált meg ilyen jellegű problémával. Aztán áthívtak egy hátrányos helyzetű gyerekeket fogadó, oktató iskolába tanítani. Innen már egyenes út vezetett a szociális pályára. 1997-ben jött a jogszabályváltozás, létrejöttek a gyermekjóléti szolgálatok és én Kispesten megpályáztam az állást.
Az önkormányzati támogatáson felül milyen segítségre szorulnak?
Minden segítség jól jön. Nagyon szerencsés vagyok, mert kiváló kollégáim vannak, sokan kispesti „bennszülöttek”, így van személyes kapcsolat a lakossággal és civil szervezetekkel egyaránt. Az iskolák, óvodák, bölcsődék is szívesen segítenek nekünk. Nagyon sok ruhaadományt kapunk, ami nagy segítséget jelent családjainknak, csak arra kérnénk mindenkit, hogy az adomány ideszállítása előtt egyeztessenek intézményünkkel, mert szűkös a tárolási kapacitásunk. Természetesen kell, hogy legyen egy alapkészlet, ha hirtelen segítségre van szükség, de leginkább a szezonális ruhadarabokat tudjuk elraktározni. Rengeteg könyvet kapunk, és játékok is érkeznek szép számmal. Amire nagyon nagy szükség van, az a villamos-és buszjegy. Ha menekülő anya, gyermek(ek) itt áll pénz nélkül, egyszál „pendelyben”, nem mer hazamenni, akkor általában más településen lévő védett otthonba tudjuk elhelyezni, ehhez pedig útiköltségre van szükség. Tápszer, cumisüveg, pelenka, tisztítószer és tartós élelmiszer is mindig jól jön. Létezik egy klub, amely hosszú évek óta például több elsős gyermeknek iskolatáskát és az iskolakezdéshez szükséges kiegészítőket küld. De szívesen vennénk például olyan szakember támogatását is, aki mondjuk, öt órát áldozna egy hónapban arra, hogy a karbantartási munkálatokat elvégezze a családoknál, vagy 3-4 órára vigyázna családoknál a gyerekekre.
Dódity Gabriellának köszönhetően idén is a családsegítő által javasolt, nehezebb élethelyzetben lévő gyerekek utazhattak a sukorói Sárkányhajó fesztiválra
Élményeket is ajándékozhatunk?
Sőt, szükség is van rá! Nem először voltunk idén az Állatkertben a Varázskaravánnal, vagy Sukorón a Sárkányhajó fesztiválon Dódity Gabriellának köszönhetően. A gyerekeknek óriási élmény, hogy ott van velük az az ember, akit az újságban látnak. Együtt eveztek Gabi nénivel, vagy máskor együtt fociznak a polgármester úrral. Sokáig emlegetik még ezeket az élményeket.
|
RSS
