A reformáció az egyház újjáalakulásának, megtisztulásának, a protestáns keresztyén egyházaknak az ünnepe, akiknek létét innen számítjuk. 1517. október 31-én szögezte ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára 95 tételét, mely az egyház megreformálására irányult. A középkorra az egyház eltávolodott a Bibliától, s a reformáció lényege, hogy a Bibliára építve kell újjá formálni az egyházi életet. Ennek alapjává Luther négyes jelmondata vált: Egyedül a Biblia, egyedül Krisztus, egyedül a kegyelem, egyedül hit által. A reformáció hatással volt a katolikus egyházra is, ők is közelebb kerültek a Bibliához, ennek segítségével a két nagy irányzat, a katolikus és a protestáns együtt tud munkálkodni Isten ügyéért és a közös jóért.
„A reformáció nem csupán emlékünnep, hanem a megújulás ünnepe, arra hívja fel a figyelmünket, hogy az egyháznak mindig meg kell újulnia” – mondja Széll Bulcsú lelkipásztor. „Ilyenkor áttekintjük életünket, tanításainkat, és ezeket próbáljuk minél inkább a Bibliához igazítani. Október 31-én nagy ünnepet tartunk minden protestáns templomban, ünnepi istentisztelettel, hálaadással, úrvacsorával, igehirdetési sorozattal, hiszen a reformáció népe az ige népe.”
