Márton nap a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű vigasságok és lakomák megengedettek. A hiedelem szerint, aki libát eszik ezen a napon, annak a következő évben is bőség lesz a jutalma. A liba húsából szokás volt a papnak is küldeni, mégpedig az állat hátsó részéből. Innen ered a „püspökfalat“ szavunk is.
Márton napot egyébként már a római időkben is jegyezték a téli évnegyed kezdő napjaként, ekkor az új termésből és az újborból tartottak nagy lakomákat.
A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria (mai Szombathely) nevezetű városában látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben – erről nincs pontos feljegyzés. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve pedig fordulat állt be Márton életében: Isten szolgálatába állt. Jóságáról már élete során is legendák keringtek, s az alázatos misszionáriust püspökké akarták szentelni. A monda szerint, amikor Márton ezt megtudta, az érte jövő küldöttek elől a ludak óljában bújt el. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulták Márton rejtekhelyét. Végül Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.
Márton, az időjós
A népi megfigyelések szerint a Márton-napi időjárás meghatározta a tél további napjait. Ha Szent Márton napján havazik, akkor enyhe tél lesz, viszont, ha „barna lovon nyargalász”, vagyis nem havazik, akkor kemény, hófödte télben lesz részünk.
Kétségkívül a legizgalmasabb jóslás Márton-napon, ha a ropogósra sült libának a mellcsontjáról óvatosan lefejtjük a húst, amennyiben a mellcsont hosszú és fehér, úgy hosszú hideg, havas telünk lesz, ha rövid barna, akkor pedig locspocsos, enyhe télre kell számítani. Anéphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik.
Szent Márton napi lakoma
A tipikus Márton-napi ételek a libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal. Ma már elterjedt, hogy az éttermek november hónapban külön Márton-napi étlappal várják a libafinomságok kedvelőit.
Ha nem étteremben, hanem otthon kívánunk Márton-napi hangulatba kerülni, nem valószínű, hogy egy egész libát meg fogunk sütni. Lehetséges alternatíva, ha a libának csak bizonyos részeit készítjük el, természetesen a megfelelő köretekkel: gombóc, burgonya, párolt káposzta, káposztasaláta, káposztás rétes, zsemletöltelék, sült alma, töltött zöldségek, saláták.
Ne feledjük az étel mellé az újbort sem, hiszen egy igazi torkos liba-lakoma így tökéletes! Dugonics szerint a bornak Szent Márton a bírája, tehát ezen a napon a bort mindenképpen meg kellett kóstolni. A Márton-napi újbor kóstolgatásának szertartása a bort és a pincék sötétjét övező misztikummal kapcsolódott össze. A must ilyenkor változott borrá, az egész évi fáradozás gyümölcse ekkor mutatkozott meg, az eredménnyel pedig szívesen el is dicsekedtek a boros gazdák.
