Kiss Ágnes, a Mágnes Színház alapítója és művészeti vezetője beszélgetésünkkor társulatukat egyfajta nagy családhoz hasonlította, ahol a tagok öleléssel fogadják egymást, s ahol az idősebbek úgy segítik és támogatják a kisebbeket, mintha csak idősebb testvéreik volnának. Annál is inkább, mivel a gyerekek jól tudják, hogy felelősséggel tartoznak egymás iránt, hiszen ha egyikük ilyen-olyan okból kifolyólag kimarad a próbákból, akkor az az egész színpadi koreográfiára hatással lehet.
„Azok, akik egy előadásban a hátsó sorokban táncolnak, nem kevésbé fontosak, mint a főbb szereplők, hiszen nélkülük üres lenne a tér, s nem működne a darab. Minden gyermeknek megvan a maga erőssége, ezért igyekszem őket olyan helyzetbe hozni a színpadon, hogy ezt megmutathassák. Ez az oka annak, hogy általában nem kész, hanem általam írt, a gyerekek képességeire szabott darabokkal dolgozunk” – magyarázta Kiss Ágnes, aki két tánc- és egy énektanárral együtt foglalkozik a 42 fős társulat tagjaival, akik között a legfiatalabbak 6 évesek, a legidősebbek pedig húszak éveik elején járnak.
Az év nagy részében hetente kétszer tartanak foglalkozásokat, melyeken képzettségtől függően, csoportokra bontva, játékos formában gyakorolnak a gyerekek. A közösségépítő, kreativitást fejlesztő drámajátékok különösen közel állnak a szívükhöz: ilyenkor meghatározott témákban és adott eszközök használatával, ugyanakkor saját ötleteik alapján, egymás észrevételeit és javaslatait egyeztetve alkothatnak meg egy-egy darabot.
Mint azt a társulat alapítója és művészeti vezetője hangsúlyozta, a gyerekek annak, hogy táncolni és énekelni tanulnak, miközben fejlesztik a mozgás- és beszédkészségüket, nemcsak a színpadon vehetik hasznát. „Egyértelműen határozottabbakká válnak nálunk a gyerekek. Az egyik kislányt azért írattak be hozzánk a szülei, mert az óvodában szinte senkivel sem mert beszélgetni, és az ünnepségeket sem volt hajlandó szerepelni. Három év múlva, iskolásként rá sem lehetett ismerni” – magyarázta. Szavai szerint a foglalkozások azokra a gyermekekre – és szüleikre – is jótékony hatással vannak, akikben egyébként túlteng az energia.
Beszélgetésünkkor a társulat már túl volt az egyébként remekül sikerült, június 19-i évadzáró előadásán, melynek a KMO Művelődési Központ és Könyvtár adott helyet, a legizgalmasabb programok azonban csak most következnek számukra. Közeleg ugyanis a hagyományos nyári táboruk, melyet augusztus első felében tartanak a Szelidi-tónál, s amely egyúttal a felkészülésüket is szolgálja a szeptember végi Scherzo fesztiválra, az amatőr musical színpadok országos versenyére és találkozójára.
A szeptember egyébként a beiratkozás időszakát is jelenti: 4-én, szombaton 10 órától várják a Kispesti Vigadóban a társulathoz csatlakozni vágyó gyerekeket. „Még sosem volt olyan, hogy elutasítottam volna bárkit is arra hivatkozva, hogy nincs meg benne a kellő tehetség, hiszen tudom, hogy a gyerekek abban az adott pillanatban nem azt nyújtják, amire valójában képesek. Azt sokszor csak jóval később tudom kihozni belőlük” – hangsúlyozta Kiss Ágnes, hozzátéve, hogy aki ekkor csatlakozik hozzájuk, a karácsonyi, ünnepi műsorban egészen biztosan színpadra léphet majd.
