Mi a feladata egy oktatási ombudsmannak?
Ha egy mondatban kell az ombudsman intézményét jellemezni, akkor azt mondanám, az állam fizet azért, hogy az állampolgárt védjem az állami szolgáltatókkal, óvodákkal, iskolákkal szemben. A legfontosabb, hogy ha az oktatás szereplői közül valaki úgy érzi, jogai sérülnek, az kérheti a mi segítségünket, és akkor közösen orvosoljuk a bajt. Az elmúlt években több mint 17.000 panaszt kaptam igen változatos kérdéskörökben, és úgy vélem, ezeket sikerült többségében pozitív eredménnyel megoldani.
Milyen eredményei vannak munkájának?
Abszolút javuló helyzetet látok ezen a téren. Tizenkét éve végzem ezt a munkát, azelőtt a gyermekjogokról, diákjogokról alig beszéltünk, mára pedig egy tanárral szemben elvárás ezek ismerete. Ha úgy tetszik, beépült a köztudatba az erről való gondolkodás.
Az ombudsman legfontosabb ismertetőjegye, hogy politikailag független. Az, hogy most már a hatodik miniszterrel dolgozom együtt, azt jelenti, hogy a közhiedelemmel ellentétben Magyarországon mégis van politikai kultúra, ami lehetővé teszi, hogy egy ilyen intézmény nyugodt körülmények között, szakmailag megalapozottan végezhesse a munkáját. Ehhez az is kell, hogy a konkrét ügyekben tizenkét évvel ezelőtt is következetesen ugyanazt mondtam, mint amit ma mondok. Az állampolgárok arra kíváncsiak, hogy problémáikat hogyan tudom elintézni. Ha tisztességesen, mindig megalapozottan teszem, és ha nem térek el az álláspontomtól csak azért, mert egy új politikai erő adja a minisztert, akkor az ad egyfajta hitelességet. Fontos, hogy az ombudsman nagyon személyes intézmény, egy emberhez kötődik. A bizalmat pedig ki kell érdemelni.
Négy gyermeke van. Mennyire viselkedik otthon is ombudsmanként?
Legnagyobb gyermekem már 25 éves, felnőtt életét éli, három kislányunk pedig a Kós Károly általános iskolába jár. Bár a gyerekek büszkék a munkámra, otthon természetesen nem ombudsman, hanem apa vagyok. Az iskolájukban is mindig igyekeztem inkább apuka lenni. Persze ha segítségemet kérik a tanárok, szülők, diákok, akkor ezt – elsősorban tanácsokkal – mindig megadom.
Erdély után második, választott hazája Kispest lett. Mennyire kötődik szülőföldjéhez?
Marosvásárhelyen születtem, 23 éves koromig éltem Erdélyben. A tanulmányaim miatt jöttem Budapestre, feleségemmel itt ismerkedtem meg, itt tűnt célszerűnek élni. De nem szakítottam meg a kapcsolatot a szülőföldemmel, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem alapítója vagyok, rendszeresen tartok ott előadást. Emellett a marosvásárhelyi rövidfilm fesztiválon díjat alapítottam, amíg én vagyok az oktatási ombudsman, addig minden évben az a rendező kapja meg az Aranytollat, aki a leghitelesebben boncolgat emberjogi kérdéseket filmjében. Kispestre akkor kerültünk, amikor a kislányunk született. Laktunk panelben, a kertvárosban és Wekerlén is. Wekerléhez ezer szállal kötődünk, nekem, mint fafaragó családból származónak hihetetlenül otthonos első pillanattól kezdve. Olyan, mintha valahol Erdélyben járnék egy helyes székely faluban. Mi itt a kerületben otthon vagyunk.
Űzi a családi mesterséget, a fafaragást?
Most kezdem el újra űzni. Gyerekkoromig nagyon sokat faragtam, de tanulmányaim miatt eltávolodtam ettől a szakmától. Azonban 40 éves korom után elkezdtem érezni azt az igényt, hogy valamit ne papíron, vagy egy hivatalban hozzak létre. Hiányzott a faforgács illata, és az, hogy kitaláljam, mivé változhat egy darab fa. Úgyhogy a kertem végében készítettem egy faragóműhelyt, régi gerendákból, ajtóból, ablakokból állítottuk össze, édesapám csinált egy faragó padot, és nagyapámnak a vésői hozzám kerültek. A nyáron pedig édesapám újra megtanítja a mesterség minden csínját-bínját.
Névjegy:
Aáry-Tamás Lajos
oktatási ombudsman
1967-ben született Marosvásárhelyen
Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott
Nős, felesége ügyvéd
Négy gyermek édesapja
