Október 4-én ünnepeljük Assisi Szent Ferencet, aki a 13. század eleji nehéz és forrongó helyzetben, amely Nyugat-Európát akkor jellemezte, egy olyan mozgalmat tudott kezdeményezni a társadalomban, főként pedig olyan lelkiséget elindítani az egyházban, amely úrrá lett a nyomor és szegénység okozta súlyos problémákon. Szent Ferenc kegyelmi indításra a radikális szegénységet vállalta az életében. Bár ő egy gazdag és jómódban élő fiatalember volt, mégis szakított mindennel, és ettől kezdve a szegénység lett számára a lelki eszmény. Ez nem nincstelenséget takar, hanem lelki készenlétet arra, hogy az ember Istenre jobban oda tudjon figyelni. Assisi Szent Ferenc mozgalmat indított el azért, hogy az emberek forduljanak egymás felé, segítsenek jobban egymásnak, illetve fedezzék fel a természet szépségeit és értékét. Szent Ferenc leginkább így él a köztudatban, a természet nagy barátjaként, az állatok védőszentjeként. Ezért is van, hogy az ő ünnepén, október 4-én tartja az Állatok világnapját a modern világ. De ne csak erre a tényre figyeljünk oda, hogy ő a természethez közel állt, hanem arra is, hogy mi vezette ehhez közel. A Teremtő iránti szeretet és imádó tisztelet az, amely megtanítja az embert arra, hogy jobban értékelje és szeresse, védje a természetet.
A magyar nyelvterületen a Ferenc-hetet tartották vetésre leginkább alkalmasnak. Előtte kanászostorral durrogtattak a hegyen a gonosz, rossz szellemek elűzésére. Egyes vidékeken ez a nap volt a szüret kezdete.
Ha ilyenkor ültettek kotlót, a gazdasszonyok nyírfaágat tettek a fészekbe, hogy a csirkék el ne pusztuljanak. Úgy vélték, a nyírfaág mindaddig, amíg ki nem kelnek a csirkék, megvédi őket az ártó gonosz hatalmaktól.
