November 11-én Szent Mártont ünnepeljük. Ő az első olyan szentje az egyháznak, aki nem vértanú halált halt, hanem változatos és sok feladatot teljesítő életet élt. Eredetileg katona volt, Galliában szolgált, és itt történt a híres jelenet, mikor fiatal katonaként köpenyét kettévágta és egyik felét egy didergő koldusnak adta. Később megkeresztelkedett, pappá szentelték, majd püspök lett belőle. Lelki pásztori tevékenységéről korabeli feljegyzések vannak, ez ma különösen nagy értéke az egyháznak. Gyakran idézik halála előtti mondatát: „Nem utasítom vissza a feladatot.” Ő a lelkipásztorok védőszentje, mert vállalta azt, amivel a Jóisten, és az egyház megbízta.
Szent Márton napján országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek és ihassanak. Úgy tartották, e napon minél többet isznak, annál erősebbek és egészségesebbek lesznek. A Szent Márton lúdja kifejezés utal a nap jellegzetes ételére, a földesurak egykori járandóságára. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát. A liba csontjáról jósoltak az időjárásra, ha fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. E napon már iható az újbor, ezért mondták, hogy „a bornak Szent Márton a bírája”.
Kép forrása: http://phbences.hu/
