Gyermekbántalmazás – szörnyű, még kimondani is, és talán nincs is a közbeszédben jelen ez a súlyos téma megfelelő súllyal. Ezen javított a KMO szervezésében megtartott konferencia, amelyre másfélszáz érdeklődő volt. A gyermekvédelmi jelzőrendszernek tulajdonképpen mindenki része, legyen az egy szomszéd, egy barát, egy szemtanú, de sokszor a rejtett jelek csak szakavatott szemek számára elérhetőek. Ezért is fontos, hogy minél szélesebb körben beszéljünk erről a jelenségről, amely irányába mindannyiunknak társadalmi felelőssége van.
A konferencián szó esett az online világban történő bántalmazásokról beszélt, és arról a felelősségről, amely minket, legfőkép a szülőket és a pedagógusokat, nevelőket körülvesz, hogy milyen időintervallumban és milyen tartalmakkal töltik idejüket a digitális térben a gyerekek, ahol számtalan veszély leselkedik rájuk. Nemcsak az veszélyes, hogy sokan ártó szándékkal lépnek kapcsolatba a gyerekekkel ezen a fórumon, hanem sajnos tudatlanságból a gyerekek maguk is feltölthetnek olyan tartalmakat, amelyeken keresztül azután veszélynek teszik ki magukat. Ezek közül kerülnek ki a legtöbb, elsősorban szexuális, vagy pornográf bűncselekmények, amelyekbe a gyerekek áldozatként belekerülhetnek. Fontos, hogy ezért is ügyeljünk rájuk, és felhívjuk a fgyelmüket erre.
Szó esett a sajnálatos bullyingről is, amely nem más, mint a gyermekek egymás közötti bántalmazása, amely a tapasztalatok szerint nagyon nagy mértéket ölt; a gyerekek nagyon nagy része érintett ebben a fajta bántalmazásban. Sajnos ez egy otthonról hozott, tehát tanult viselkedési forma, amelyet azután terjesztenek egymás között is a gyerekek, eltanulják egymástól. Célponttá és áldozattá sajnos bármikor, bármelyik gyerek válhat.
A konferencián szó esett a szociális dolgozók elismertségének hiányáról, és arról is, hogy a közösségi média is csak a nagyon súlyos eseteket mutatja be, és nagyon-nagyon kevés szó esik a pozitív példákról. A gyerekbántalmazás kerül a középpontba, holott a gyermekvédelem ennél sokkal összetettebb feladat. A helyi családsegítő például több, mint 400 családdal áll kapcsolatban, a gyermekbántalmazások száma pedig ehhez képest elenyésző szerencsére. Mégis, a munkájuk nagyon nagy része rejtve marad. Szakemberek beszéltek még a nem fizikai ütésekből, hanem elhanyagolással megvalósított gyermekbántalmazásról is, amely sajnos sokkal nagyobb számban fordul elő, és sokféle, köztük laikus számára láthatatlan módja is van. Ezért is fontos a szakmai szem és jelzőrendszer.
