„Egy éve kísérem figyelemmel és segítem egy kedves kispesti család mindennapjait. A férj súlyos munkahelyi baleset következtében deréktól lefelé lebénult, ezért a gerincproblémákkal küszködő feleségére óriási teher hárult. Helyzetüket tovább nehezítette, hogy férje kerekesszékével alig tudott közlekedni az apró önkormányzati bérlakásban, és nem fért el ott a speciális ápolási ágya sem. A kicsi lakást nem lehetett alkalmassá tenni arra, hogy kerekesszékkel éljenek benne, ezért az önkormányzathoz fordultak segítségért, hogy kaphassanak egy nagyobb és kerekesszékkel is élhető lakást. Hosszú és küzdelmes időszak következett, de tegnap végre eljött a nagy nap: végre új lakásba költöztek!
Más lapra tartozik, miért telt mindez egy évbe, miért volt sokáig az a válasz az önkormányzattól, hogy” nincs lakás”, aztán egyszer csak lett…az is más lapra tartozik, hosszas „odajárkálás” után miért akart az önkormányzat disznóólnak sem nevezhető „lakásokat” adni nekik. Mint ahogyan az is érdekes, hogy az önkormányzat által akadálymentesített lakásban miért van 10 cm-es küszöb a fürdőszobában, és miért nincs alacsonyabban egyetlen kapcsoló sem….de erről részletesen később írok. Most örüljünk együtt velük; örüljünk annak, hogy olyan lakásban élhetnek, amelyikben Lali végre tud közlekedni, és Andinak legalább a lakhatásuk miatt nem kell idegeskednie. Sajnos van elég nehézség enélkül is az életükben. Köszönöm mindenkinek, aki bármit is tett értük! Külön köszönet a lelkes költöztető csapatnak: Lazányi Ferenc, Szathury Kolos, Fekete Márk, Mihály András, Einhorn Tamás, Mikó Imre, Karay Péter.”
Forrás: doditygabriella.hu
