Számított arra, hogy Ön kapja idén októberben a Kispest Sportjáért Díjat?
– Nem számítottam rá, de nagyon örülök neki! Ugyanakkor úgy gondolom, hogy bár az én nevemre állították ki a kitüntetést, valójában ez az egész klub elismerését jelenti. Örülök, hogy a kézilabdázók fontos részei a kispesti életnek. Hozzáteszem, hogy igazán akkor leszek boldog, ha társadalmi eseménnyé növi ki magát minden rendezvényünk.
Már három éve vezette a felnőtt csapatot, amikor a Kispesti NKK korábbi elnöke körül elfogyott a levegő, nagyon nehéz finanszírozási helyzetbe került a klub, és váltani kellett. Miért döntött amellett, hogy átveszi a vezetést?
– Felelősséget éreztem az akkori játékosaimért, az akkor majdnem 100 újonnan kezdő gyermekért. Nem lehetett kidobni az előző évek munkáját. Nagy büszkeséggel tölt el, amikor a kispesti utcákon járva a felszereléseinkbe öltözött gyermekeket, felnőtt csapatunk tagjait látom az edzésre sietni. Három év alatt tudatos építkezéssel, szponzorok kínkeserves megszerzésével sikerült kialakítani egy ütőképes gárdát, és ami a legfontosabb, hogy egyben egy végsőkig összetartozó közösséget is, úgy a pályán, mint azon kívül. Sőt, eközben a brutális adóssághalmaz túlnyomó többségét is rendezni tudtuk.
Miben rejlik a sikerük?
Minőséget el lehet adni, minden mást alig. Azt gondolom, hogy a siker annak köszönhető, hogy Kispesten az állandó veszélyhelyzetben lévő klubnál csak egy irányban lehetett lépni, előre.
Egyesületük, iskolákkal együtt tervez utánpótlás nevelést. Hogyan néz ki ez a gyakorlatban?
Győri Ági a 2012-es szezonban azzal a feltétellel érkezett hozzánk, hogy gyerekcsapattal akar foglalkozni, és fogta magát, a szabadidejében elment az iskolákba, bemutatót tartott, és azt vettük észre, hogy a gyerekek sereglenek köré. Így aztán a klubbal közösen úgy döntöttünk, hogy támogatjuk a munkáját. Jelenleg 6 iskolával van együttműködési megállapodásunk, egy óvodával, és a Hungária gyermekotthonban is tartunk foglakozásokat speciális nevelési igényű gyermekeknek, karitatív jelleggel.
Az Ön lánya is kézilabdázik – ezen persze nem is lepődünk meg -, de kinek való ez a sportág? Egyáltalán mit ad egy gyereknek a kézilabda?
A kézilabda, de a karate, a foci és az összes többi sportág is ilyen, nem kiemekedően durva, de kétségtelenül keménységre nevel, és arra, hogy nem csak adni, de tűrni is kell. A kézilabda egy küzdő csapatjáték, erre is neveljük a gyerekeinket. Kitartásra, csapatjátékra, a társak és a közösség tiszteletére.
A csapat jelenleg egyetlen állandó sportlétesítményt sem tudhat magáénak, pedig bőven lenne rá igény…
Ígéretünk van arra, hogy lesz csarnok Kispesten, a Kézilabda Szövetséggel közösen már megkezdtük az új pályázat előkészítését. De addig is, akár sportcsarnokkal, akár anélkül, a Kispest NKK gőzerővel halad tovább előre, vezetjük az NB I/b-t. Tervek vannak bőven, reméljük lassan minden teljesül!
