Folyamatosan teltházzal működik a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság Állategészségügyi Szolgálata, ugyanakkor 2012 óta nem volt helyhiány miatti altatás az Illatos úti telepen. Ezen nem is szeretnének változtatni, ugyanakkor az évente bekerülő 1500 állat közül sajnos sokan hónapokat, éveket rostokolnak a szűk kennelekben, mert viselkedészavarok miatt képtelenség őket örökbeadni. Pedig a viselkedésükről nem az állatok tehetnek, jó példa erre, hogy a most rehabilitáció alatt álló kutyák a hetek során rengeteget fejlődtek, csak a nevelés hiánya, vagy korábbi rossz beidegződések okán viselkedtek zavaróan. Legtöbbször ezért is kerülnek be a telepre, mert korábbi „gazdáik” megválnak tőlük kezelhetetlennek tűnő magatartásbeli problémáik miatt. Az is biztos, hogy a zárt kennelekben eltöltött hónapok, sok esetben évek, a bezártság okozta stressz is rányomják a bélyegét a kutyák viselkedésére. Hiába próbálnak mindent megtenni az állatgondozók, és hiába visznek el néha esélytelen, rehabilitációra szoruló kutyákat állatvédő szervezetek, ez sajnos kevés. Ezért a telepet segítő Doktorok az Állatokért Állategészségügyi Alapítvány (DOKTA) a közelmúltban azzal kereste meg a budapesti kutyaiskolákat, hogy segítsenek rehabilitálni a telepen hosszabb ideje lakó állatok közül néhányat annak érdekében, hogy nekik is esélyük legyen szerető gazdához kerülni. A Népszigeti Kutyaiskola és a Kutya Guru Kutyaiskola szakemberei november óta foglalkoznak az egyéves Ronival, a szintén egyéves Zsömivel, a négyéves Malival, a nyolcéves Misával – akit korábban már kétszer örökbe fogadtak a telepről, de mindig visszakerült -, a másfél éves Tökivel és a kétéves Frodóval. Ők mindannyian nagyon régen vannak a telepen. Bár a folyamat még korántsem ért véget, az első eredmények máris látszódnak.
Zsömit eleinte ki sem lehetett venni a helyéről, mert nemcsak félős, hanem támadó is volt. Néhány hét elteltével boldogan rohangál a rehabilitációs sarokban, belebújik a trénerek ölébe
– Zsöminél a cél a bizalomépítés volt az emberek felé, hogy a kennel előtt megálló emberekben ne az ellenséget lássa. Talán Zsömi fejlődése eddig a leglátványosabb: néhány hét elteltével boldogan rohangál a rehabilitációs sarokban. Belebújik a trénerek ölébe, és a foglalkozásokon már a számára idegen emberekkel is barátságos, hagyja magát simogatni – mesélt lapunknak az első sikerélményekről Dódity Gabriella, a DOKTA képviselője, aki hozzátette: az Illatos út sajnos kinőtte a telephelyét, szűkek a kennelek. Ennek hátrányát jól láthatjuk az örökbeadó napokon is, amikor a kis folyosón végigmennek azok, akik kutyát szeretnének örökbe fogadni, de a kutyák a szűk helyeken csak ugatnak, acsarkodnak. Nincs is lehetőség megismerni őket, milyenek is valójában nyugodt körülmények között. Sokan így esnek el a gazdisodás esélyétől. – Sajnos sokan így továbbsétálnak, pedig, ha kivetetnék a kutyát a kennelből, a szabad levegőn kis simogatás után már feloldódna, és teljesen más arcát mutatná.A rehabilitációs terület, ami tulajdonképpen az udvar egyik sarkából lett leválasztva, nem túl alkalmas a foglalkozásokra, de mégis, még így is látványos eredményeket tudnak elérni az oktatók. Munkájukért ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a Népszigeti és a Kutya Guru Kutyaiskola munkatársainak – tette hozzá Dódity Gabriella.
Adója egy százalékával Ön is segíthet, hogy minél több négylábút menthessenek meg az Illatos úton a DOKTA segítségével!
Adószám: 18514120-1-43
A kutyusok rehabilitációjához sok-sok jutalomfalatra van szükség, ezért „jutifali” adományokat is várnak!
Aki örökbefogadáson gondolkodik, IDE kattintva tájékozódhat!
Fotók: DOKTA
Nyitókép/Illusztráció: Pixabay.com
