Az ukrán-orosz háború a közvetlen szomszédunkban zajlik, ha Magyarországot bárki belesodorja a háborúba, a következményeit a bőrünkön fogjuk érezni. Akkor csatatér leszünk, a mi otthonunk, a mi életünk dől romba. Ezért nem az a kérdés számunkra, hogy melyik oldalra állunk a háborúban. Elítéljük a fegyveres erőszakot, elítéljük a háborút. Az igazi kérdés: hogyan maradunk ki belőle. Számunkra az egyetlen helyes út és megoldás a béke! Nap mint nap emberek ezrei, tízezrei özönlenek át a határon – kárpátaljai magyarok, ukránok és más nemzetek tagjai. Ami az életükből egy bőröndbe belefért, azzal menekülnek, minden mást hátrahagyva. Alapvető emberi kötelességünk segíteni nekik.
Kispest egy emberként fogott össze, hogy segítsen, szívet melengető érzés ezt látni. Újra megmutattuk: erős és egységes közösség vagyunk! Kispest csak akkor fejlődik tovább, ha béke van. Csak békében lehet rendelőket és iskolákat felújítani, utakat aszfaltozni, háborúban nem. Ebben a háborúban mi semmit sem nyerhetünk, de mindent elveszíthetünk. Az otthonunk nyugalmát csak a béke biztosítja. Fejlődő egészségügy, megújuló intézmények és utak, alacsony adók és rezsiszámlák, alacsony munkanélküliség, gyarapodó családok, megbecsült nyugdíjasok – ezeket mind elveszítjük egy háborúval, amelybe a baloldal belesodorná a magyar embereket, Magyarországot. Magyarország ma menedék, Kispest ma menedék. Őrizzük meg hazánkat és otthonunkat menedéknek, válasszuk a békét!
